2024. szeptember elején, amikor a brit parlament ülésezett, és az asszisztált öngyilkosságról – az úgynevezett halálba segítésről – szóló törvényjavaslat
A Good [Jó] mű darabjában C. P. Taylor John Halder, az 1930-as évek Németországának irodalomprofesszora kitalált történetét meséli el.[1] A háztartási kötelezettségek, különösen az idős, ágyhoz kötött anya gondozásának követelményei miatt Harder regényt ír az eutanáziáról, amely felhívja rá a náci kormány figyelmét. A cselekmény ezután Halder fokozatos alászállását követi a halál kultúrájába – az együttműködéstől a bűnrészességig és végül az emberiség elleni bűncselekményekben való aktív részvételig. Taylor szerint Halder motivációi minden lépésnél jók – a pokolba vezető útja jó szándékkal van kikövezve.
Nemrég számos értelmiségi korholta azokat az „istenfélőként” feltűnő embereket, akik az eutanázia legalizálása ellen érveltek. A szókimondó ausztrál filozófus és humanista, Russell Blackford a héten élesen bírálta az anglikán Justin Welby érseket azért, amit ő a szekuláris érvelés leple alatt megbúvó „alattomos vallásos propagandának” lát.