Lelki táppénzre mentem
Olyan munkahelyen dolgoztam, ahol az adott szónak nem volt értéke. Ahol a vezető szavait, intézkedéseit minden megjegyzés, kiegészítés nélkül illő
Olyan munkahelyen dolgoztam, ahol az adott szónak nem volt értéke. Ahol a vezető szavait, intézkedéseit minden megjegyzés, kiegészítés nélkül illő
Korábban már ismertettük Margaritha nővér legutóbbi könyvét. Kedvcsinálónak közreadunk egy újabb fejezetet ebből, a tőle megszokott közvetlen stílusban, sok-sok apró tanúságtétellel. A szerk.
15. fejezet: Dicsőítés
Nagy örömömre szolgál és különleges szándékom is, hogy a „dicsőítés” témájáról írjak. Szeretném bemutatni Önöknek, hogyan kell és hogyan szabad dicsőítenünk a mi Istenünket és teremtőnket a mindennapi imánkban.
Katolikus Egyházunkban mindig is megvolt ez a dicsőítés, amely a szentmisében válik különösen is jelentőssé. Az Eucharisztia megünneplését azzal kezdjük, hogy megadjuk Istennek a dicsőséget: Az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek. Az Eucharisztia szó hálaadást jelent. A Glóriában / Dicsőség / a betlehemi angyalokhoz csatlakozunk, úgy ahogy azt a Lk 2,13-14 – ben olvassuk: „Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!”