„Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott szó.” (Péld 25,11)
Szeretem Jézust. Szeretem Istent. Szeretem az Ő igazságát. Szeretem az embereket. De nem szeretem az előrecsomagolt kegyes szövegeket. Amiken olyan tökéletes kis masnik vannak. És kicsit túl simának mutatják az életet.
“… és egyszerre ott az egyetlen válasz karunkban: a Gyermek mosolya, amely elképeszt és lefegyverez”. (Paul Claudel)
Istennek felénk kiáradó szeretetét, ha észrevesszük, boldogok leszünk. Tulajdonképpen ezt a feladatot is kaptuk a földi élet számára, hogy vegyük észre azt, amit észre kell vennünk: Istennek, felénk kiáradó szeretetét.
Tegnap már a második gyertyát gyújtottuk meg az adventi koszorún. Nem rohan az idő, egyenesen vágtat! Két hét, és itt a karácsony. Mi, keresztény körben (és reméljük, nem csak mi) két síkon készülünk.
„Nem hívnak többé elhagyottnak, sem országodat magányosnak, hanem így neveznek: „én gyönyörűségem”, és országodat: „menyasszony”, mert az Úr örömét találja benned…” (Iz 62,4)
Megkérdeztek néhány gyereket, szerintük mi a szeretet. Egyik azt válaszolta, szeretet az, amikor az anyuka babát vár, és az apuka kilakkozza az anyuka lábujjkörmeit. Egy másik szerint az a szeretet, mikor az apja hazajön munka után koszosan, büdösen, és az édesanyja megdicséri, milyen jóképű.
Foganás, áldott állapot és világra szülés – az anyaság misztériuma különös fényt kap ezekben a napokban. Az Ószövetségben a terméketlenség különösen is szégyent jelentett az asszonynak, a teremtéskor kimondott isteni áldás hiányát, bizonyos értelemben átkozott állapotot.
Kérdés: Mi a magány és az egyedüllét közti különbség, vagy a kettő ugyanaz? Úgy érzem, hogy magányos vagyok és emiatt nagyon rosszul érzem magam. Ez baj?
„Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.” (Gal 1,10)
Szia, Lysa vagyok, és arra vágyom, hogy szeressenek. Ezért néha igent mondok, amikor nemet szeretnék inkább. S ha néha mégis nemet mondok, azon izgulok, mekkora csalódást okoztam a másiknak.
Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! A gondos és megbízható felmérésekhez türelemre van szükségünk. Türelmesen, s kitartóan kell a megfigyelésekre szert tennünk. A belső élet attól lesz gazdag és virágzó, ha sok összefüggésre és észrevételre bukkanunk mind a magunk, mind a körülöttünk élő embertársaink szellemi és lelki életében.
„Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek. Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok? Valóban utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön (folyót a sivatagban).” (Iz 43,18-19)
Néhány évvel azután, hogy barátnőm házassága súlyos vihart élt át, megkérdeztem tőle: „Hogy tudod megtenni, hogy ne foglalkozz vele, hogy ne légy dühös, mikor eszedbe jut, milyen fájdalmat okozott neked a férjed?”
“Képzeljük a dolgot úgy, mintha a mi lelkünk egy gyönyörű szép várkastély volna,egy darab gyémántból, vagy ragyogó kristályból faragva, benne
„Ha meg akár jobbra, akár balra letérnél, füled hallani fogja mögötted figyelmeztető szavát: „Ez a helyes út, ezen járjatok!” Iz 30,21
A legújabb statisztikák szerint naponta mintegy 5000 döntést hozunk. Létezik?
Lássuk. Úgy döntöttem, felkelek. Eldöntöttem, hogy felhúzom a teniszcipőmet, s futok egyet reggel 6-kor.