„Jézus ezt felelte: ’Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.’” (Mt 22,37-39)
„Bárcsak lenne egy fiú, aki szeret!” – sóhajtott. Ismerem ezt a vágyakozást. Ültem az asztalnál kiscsoportom tagjaival, gimnazista korú lányokkal, és megint rájöttem, hogy van, ami sosem változik.
Démon a dómban 2009-ben szentelték fel az a mellszobrot a bécsi dómban, mely Boldog Restituta Kafka nővérnek állít emléket, akit
„Kiárasztom Lelkemet minden hűséges követőmre” {Joel 2,29)
Uram, hálát adok, hogy elküldted Szentlelkedet,
és általa megeleveníted Egyházadat.
Hálát adok, hogy Szentlelked által,
szüntelenül magadhoz vonzod szívemet,
és így a hitben tied lehetek,
hálát adok a Lélekért, aki elfordít minden rossztól
és odavezet a jóhoz, a Te igazságodhoz.
Most is siettem, mint mindig.
„s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban” (Jn 14,13)
Néhány éve csodálatos születésnapi ajándékot kaptam, a legjobbat egész életemben. Eleinte úgy tűnt, hogy az ajándék egy közös hétvége a barátnőmmel. De Isten tudta, hogy ennél többre van szükségem, valami mélyebb ajándékra, ami meggyógyítja a lelkemet, amitől megváltozom.
A fogyasztói társadalom sokat ígér, azért hamis életszemléletben ringat. Nem tud mindenkinek mindent megoldani. A jó iskola, betegellátás, egészségügy, életfeltételek a jó biztosítottaknak, jómódúaknak jut, holott a szó szintjén, elviekben mindenkinek. Nem mondom, hogy a régi tapasztalatok által irányított társadalom esetleg sokkal többet megoldana.
Balázs atya letölthető kiadványai közül ajánljuk ezt a keresztutat. A szerk.
Előimádkozó: Méltó a Bárány, akit megöltek,
Nép: hogy övé legyen a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
Mit használ, ha valamely dolgot Istennek adsz, mikor Isten mást kíván tőled. Fontold meg, mit akar Isten, és azt cselekedd.
Lássuk az Ő igaz fényében az életet. Csak egy pillanat az két örökkévalóság között. Szenvedjünk békében. Amikor békét mondunk, nem
Ha életedet meg akarod változtatni, és egy ilyen, vagy ehhez hasonló mondattal kezdesz neki:
Valamiképp be kellene látnom…
Meg kellene próbálnom…
Akár meg is próbálhatnám…
Mivel Krisztus halála és feltámadása egész életünk alapvető misztériuma, számomra úgy tűnik, hogy évente próbálnunk kell mélyebbre hatolni a halál és a feltámadás lelki folyamata által. Ha nem növekszünk, akkor egy helyben állunk. Ha nem vagyunk jobbak, mint múlt évben, valószínűleg rosszabbak vagyunk. Gyakran kérjük a liturgikus litániákban, hogy hadd tölthessük életünk hátra levő részét békében és bűnbánatban. Ha a bűnbánatunk mélységes, akkor a béke lesz gyümölcse.
Aki Istenen kívül még valami mást is akar szeretni, az Istent nyilvánvalóan kevésre becsüli, mert egy mérlegre helyezi Istennel azt,
Egy öreg, nyájas kertész, igen jótékony volt a szegények iránt. Kevés pénzecskéjéből – melyért szebb ruhát, kényelmet, vagy akármi más örömet szerezhetett volna magának –, inkább a hozzá folyamodó szűkölködőket támogatta. Ilyenkor mindig azt mondta: „Ejnye no, megint egy almát vetettem keresztül a sövényen.” Ezt persze, senki nem értette.