November 26-án mutatták be a Vatikánban Ferenc pápának az Evangelii Gaudium (a Szentírás öröme) című apostoli buzdítását, amely a pasztorációs szolgálatról, az egyház reformjáról és a pénzügyi-gazdasági világrendről is szól, utóbbit nagyon keményen bírálva. A 223 oldalas dokumentum 45. oldalán egyenesen azt írta, hogy a mai gazdaság embereket „öl”, és hogy a zabolátlan kapitalizmus egy „újfajta zsarnokság”.
„Nagy szakállú Mikulás jó gyermek barátja…” – énekelgettem boldogan Szent Miklós ünnepét várva, szülővárosomban, Sopronban, 1944. december 6-án. Még nagyobb lett az örömöm, amikor édesanyánk azt mondta, hogy én is elmehetek Feri bátyámmal a moziba, hogy megnézzük a Mikulás-filmet. Ő 12 éves volt, én pedig 8.
A felebaráttal nyájasan kell viselkedni, a sértésnek még a látszatát is kerülni kell. Ha elfordulunk egy embertől vagy megsértjük őt, akkor mintha kő nehezedne a szívünkre. A zavaros lelkű, csüggedésre hajlamos embert meg kell próbálni felvidítani szerető szóval.
23 éve fekszem bénán, miközben megadóan járni tanulok Isten oldalán. Az elfogadás, türelmetlenség közepette mégis haladni kell – mondta Telenkó Miklós görögkatolikus pap. A 23 évvel ezelőtt balesetet szenvedett és tolószékbe kényszerült lelkész a fogyatékkal élők világnapján beszélt a szenvedésekkel teli útról, a hitért folytatott mindennapi küzdelemről.ű
„Mert ha te most hallgatsz, más helyről jön segítség és szabadulás a zsidóknak, de te és atyád háza elpusztultok. Ki tudja, vajon nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királyi méltósághoz?” (Esz 4,14)
“Abban az órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben, ezekkel a szavakkal: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked.” (Lk 10,21-22)
Az ujjongva hálát adó Jézus kitörő öröme megnyitja az eget, és szinte szemmel láthatóvá teszi a Szentháromság belső életét, azt a gyöngéd és odaadó, ártatlan tisztaságban égő ősszerelmet, mely minden élet forrása a mennyben és a földön.
A pápanyalóka blog szerkesztőségi gyűjteményének újabb gyönyszeme. A kereszt Portugáliából utazott ide; legmegkapóbb részlete a vélhetően bölcsődalt éneklő Mária.
Amiről nehéz beszélni, arról fontos beszélni. Amit nem lehet megfogalmazni, azt létszükséglet megfogalmazni.
A belső űr, a belső vágy … mindnyájunk sajátsága. Ott tátong bennünk, s mi néha mindenfélével betömködjük, máskor pedig szélsőségesen kifeszítjük határait, úgy, hogy majdnem belepusztulunk önmagunk éheztetésébe. Kiüresítünk, kiszelektálunk, lefogyasztunk, kidobálunk, aztán hagyjuk, a seb levegőzzön, mérgesedjen, vérezzen, nem ápoljuk, nem kötözzük be.
Advent első vasárnapja
„Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak, adj osztatlan szívet, hogy féljem nevedet.” Zsolt 86,11
Nagyon korán van még. A testem szívesen aludna, de a lelkem már igyekszik Jézus elé. Testi szememmel nem látom Őt, de tudom, hogy itt van velem.
