A szenvedés nagy vágya
Éreztem, ahogy megszületett a szívemben a szenvedés nagy vágya, s ugyanakkor egy benső bizonyossága annak, hogy Jézus sok keresztet tartogat
Éreztem, ahogy megszületett a szívemben a szenvedés nagy vágya, s ugyanakkor egy benső bizonyossága annak, hogy Jézus sok keresztet tartogat
Egy időben a pécsi egyházmegye „üzemorvosának” tekintették, oly sok papot és egyházfit gyógyított. Noha nem a baranyai megyeszékhelyen született, tősgyökeres pécsinek vallja magát – familiárisan és lelkiekben is. Sorozatunk következő részében Sárosi István íróval, kardiológus-belgyógyász professzorral beszélgettünk.
Először is meg kell mondanom neked, hogy Jézusnak szüksége van olyanokra, akik vele együtt szenvednek az emberi kegyetlenség miatt. Ezért
A nagyböjti időszak és Húsvét közeledtével ajánljuk legújabb, Jézus, világ Megváltója című könyvét, amely a Hamvazószerdától a húsvéti vigíliáig terjedő liturgikus időszakot öleli fel, szentírási elmélkedései mellett nagyobb lélegzetű elmélkedéseket tartalmaz a Szent Háromnap misztériumairól, továbbá Jézus főpapi imájáról, valamint egy keresztutat és egy ájtatosságot Jézus hét szaváról.
„Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.” (Ef 3,20)
Csak ültem a díványon a kiscsoportos beszélgetés alatt, lopva tör ölgettem a könnyeimet, és reméltem, hogy a többiek nem veszik észre az érzelmi hullámot, amit az üzenet elindított bennem.
Két évvel ezelőtt, amikor ez az életrajz az első idegen nyelven — németül (1980 a szerk.) — megjelent, a flamand származású premontrei atya, Werenfried van Straaten, a páratlan áldozatossággal és eredménnyel működő ,,Ostpriesterhilfe/Kirche in Not” nevű katolikus segélyszervezet alapítója és vezetője írt hozzá előszót.
A bátorhangú írás, amely azóta már a francia, holland és angolnyelvű kiadásban is napvilágot látott, ezzel a figyelmeztetéssel fejeződik be: ,,Wehe uns, wenn wir ihn vergessen!” Magyarul: ,,Jaj nekünk, ha elfelejtjük őt!”
Petényi Katalin és Kabay Barna dokumentumfilmje drámai sorsokon keresztül mutatja be a román kommunista diktatúra ördögi mechanizmusát, a Securitate működését,
Keresztelő János, az egykor népszerű próféta, akihez zsidók tömegei vándoroltak ki a pusztába, hogy hallgassák tanítását és megkeresztelkedjenek általa, fogoly. Heródes börtönbe vetette, mivel szemébe mondta az igazságot. János, értesülve Jézus csodatetteiről elküldi két tanítványát Jézushoz ezzel a kérdéssel: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?” (Máté evangéliuma 11,3)
Keresztelő János, sikereinek csúcsán, a tőle keresztséget kérő, akkor még ismeretlen Jézusban felismeri az Üdvözítőt (Máté 3,14), rabként mégis rákérdez, hogy a csodákat csodára halmozó Jézus valóban a Megváltó-e?
„Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához és hallgatta a szavait. Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket.” (Lk 10,39-40)
Ránéztem a faliórára. Már háromnegyed tizenkettő? Hogy lehet ez? Hova tűnt az idő? Mindjárt dél van, és felét sem végeztem el annak, amit ma délelőttre terveztem. Órákkal ezelőtt kezdődött a nap, amikor kibújtam a paplan alól készen arra, hogy elvégzek egy csomó mindent a ház körül, a számítógépen, a városban.
„Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” Jak 5,16b
Be kell vallanom, néha félek bátran imádkozni. Nem azért, mintha nem hinném, hogy Isten mindenre képes. Teljességgel hiszem. Odavagyok Jézusért. Akaratban. Engedelmességben. Istennel való kalandokban.
Ha azt akarjuk, hogy a haj fésülés után sima legyen, akkor a fésülést a fejtetőn kell kezdeni. Éppen úgy, ha
Hosszú évek óta foglalkoztat ez a történet, Jézus pere, mely látszólag Nagypénteken a halálos ítélet kihirdetésével és végrehajtásával véget ért, valójában azonban nem zárult le, mert az elítélt fellebbezett ahhoz a fellebbviteli bírósághoz, amely mérhetetlenül felette áll a Szanhedrinnek és a római császár helytartójának, s amely egyedül illetékes az ő ügyében: a mennyei Atyához. Az Atya pedig nem egyszerűen rehabilitálta Jézust, hanem felülbírálta az ítéletet, sőt visszamenőleg hatályon kívül is helyezte, amikor harmadnapon feltámasztotta őt a halálból.