„Ekkor így szólt tanítványaihoz: ’Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.’”(Mt 9,37-38)
Fájdalmas kintről nézni befelé. Hányszor néztem én is azokat, akik „benn” voltak, remélve, hogy észrevesz valaki, és engem is behív.
Máig emlékszem, milyen érzés volt hetedikben mindig a szélről nézni, ahogy a jó futók kidobóst játszottak. Mire én a pályához értem, már egyik csapatban sem volt hely.
Nap, mint nap szembesülünk kockázatokkal. Nemcsak azok kezelnek kockázatokat, akiknek ez a szakmájuk, sőt hivatásuk, hanem mindenki. A közgazdasági alapdefínició (Frank H. Knight 1921-es művét idézve) a kockázat „a statisztikai eszközökkel mérhető bizonytalanság.” Persze megjelennek részletesebb definíciók is, a Wikipedia-t idézve: „A kockázat valamely cselekvéssel járó veszély, veszteség lehetősége.”
Jóllehet az evangéliumokban s az Egyház hagyományában foglalt igazságok csodák támogatására nem szorulnak, mégis Isten időről-időre művel ilyeneket, hogy ezekkel, mint karizmákkal az igaz vallást megjelölje, kitüntesse s az egyesekben meg-megfogyatkozó hitet újraélessze, támogassa, talpraállítsa. Olykor előtte kedves művek, áhítatgyakorlatok előmozdítására használja Isten a csodákat. Nem ritkán azonban az isteni irgalomnak, könyörületnek van főszerepe abban, hogy Isten ily rendkívüli eszközökhöz nyúljon, főleg ha nagy, hősies bizalom szinte provokálja az ő közbelépését. A történelmi hitelességű csodák tekintélyes része épen az Oltáriszentségben való hitet támogatja. Nem fog ártani, ha egyik-másikat felemlítjük, főleg olyanokat, melyek emléke szinte megöröködött, vagy amelyek napjainkban, majdnem szemünk láttára mentek végbe s így nagyobb hatással vannak reánk.
„Drága gyermekek! Ma is arra hívlak benneteket, hogy imádságban éljétek meg hivatásotokat. Ma, mint eddig még soha, a Sátán a gyűlölet és a békétlenség ragályos szelével szeretné az embert és lelkét megfojtani. Sok szív öröm nélküli, mert nincs benne sem Isten, sem imádság. A gyűlölet és a háború napról napra növekszik.
„Készülj, kelj át a Jordánon, te és ez az egész nép, arra a földre, amelyet Izrael fiainak adok.” (Józs 1,2b)
Előttem lebegett a lehetőség, hogy továbblépjek karrieremben, missziós szolgálatomban. Három fiam már nagyra nőtt. Az életünk egyenesben volt. Több éves gyermeknevelés után készen álltam munkám következő állomására. Ám ekkor Isten meghökkentő kéréssel lépett közbe, és ez mindent megváltoztatott.
A keleti keresztények helyzete napjainkban a figyelem középpontjába került, mivel egy magát „Iszlám Államnak” nevező terrorista csoport vallási kisebbségeket érintő
Farkas István piarista atya írásának második része
Ha a felsorolt 17 szempontot átgondoljuk, be kell látnunk, hogy az Egyház szigorúnak tűnő erkölcsi rendszerével nem eltiltani akar valamitől, hanem egy teljesebb élet, teljesebb boldogság felé szeretne elvezetni bennünket.
A Gellért-hegyi Magyarok Nagyasszonya Sziklatemplom és Kolostor lakói pálos szerzetesek.A rendre a remeteség hármas jellege nyomja rá bélyegét: az imádság,
„Ezért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét.” (‘Kor 11,27)
„Ezért Jézus világosan megmondta nekik: ’Lázár meghalt. Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!’” (Jn 11,14-15)
Szegény tanár néni nem tudta elképzelni, mit rontott el. Kislányom arcán egyik percben még az őrá jellemző mosoly ragyogott, a másik percben hangtalan könnyek folydogáltak rajta.
„A semmittevésnél is ártalmasabb, ha keresztények úgy hirdetik a felebaráti szeretetet, hogy közben nem hajlandóak felvállalni a keresztény teológia alapjait. Hazugság azt mondani, hogy a dogma nem számít; nagyon is számít.