„Nem a házi feladat a legfontosabb probléma annak a kamasznak, akinek nincs apja, az anyja heroinon él, s akinek az utcájában mindennapos a lövöldözés.”
Bár a probléma állandó, a kisebbségi kérdést, a szegények, kirekesztettek felemelését leginkább választások előtt hozzák szóba a politikusok. Ilyenkor ígérgetésekben, demagógiában nincs hiány. Aztán sajnálatosan minden marad a régiben.
Na jó, az eredeti cikk címe ez volt: Ferenc pápa szerint van evolúció.
A két címből egy a fontos: az Index szerint. A Vatikán vagy más katolikus hírforrás -nem meglepő módon- nem erősítette meg a liberális hírforrásokból származó fejtegetéseket.
Egy testvér a következő kommentet fűzte az egészhez.
A szerk.
Római utazásról hazaérkezett tizenéves fiú így foglalta össze útiélményeit édesanyjának: „Anya, olyan volt, mintha az ima lenne az Internet és
Kik vagytok, hogyan ismerkedtetek meg, milyen alappal indultatok?
Márti és Bence vagyunk, 20 ill. 21 évesek. Kicsit több, mint 3 éve döntöttünk úgy, hogy közösen szeretnénk tovább haladni a Jóisten felé. Gyerekkorunk óta járunk a Fokoláre Mozgalom rendezvényeire, táboraiba, egy ilyen alkalommal ismerkedtünk meg igen fiatalon, 13 évesen. Mivel egy Budapest-Szeged távolság választott el bennünket egymástól, főleg levelek és az időnkénti rendezvények tették lehetővé a barátságunkat.
Az Irgalmas Szeretet pillanatról pillanatra megújít, megtisztítja a lelkemet, a bűnnek nyomát sem hagyja meg benne, ezért nem félek a
„érj haza, és beszéld el, mit tett veled az Isten.” Ő pedig elment, és hirdette az egész városban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus.” (Lk 8,39)
A padban ültem a templomban, fejemet lehajtva imádkoztam. Hirtelen mintha megdördült volna a szívemben egy hang, beleremegtem. Nagyon hangos volt, mintha hangszóróból beszélt volna. Kinyitottam a szemem, és csodálkozva láttam, hogy milyen nyugodtak a többiek. Minden békés.
Így kezdődött váratlan találkozásom Istennel.
2007-ben lettem diakónus. Diakónusi munkám egyik legszebb és legnehezebb területe a „jegyesoktatás”. Ez a pasztorációs terület mindig vonzott. Már 1975-től résztvettem egyházi kisközösségi munkában. Itt az öntudatos, eredeti, személyes döntésen alapuló Isten mellett elkötelezett hit és élet kialakulásának segítése volt a feladat. Természetesen a párkeresés a párkapcsolatok izgalmas kérdése is gyakran előjött.
Az aggodalom az egyik legnagyobb csapda, amelybe az igazi erény és a vallásos buzgóság beleeshet. Úgy tűnik, mintha a jóra sarkallana, ehelyett azonban elhidegít, gátol, megakaszt, ezért minden helyzetben óvakodnunk kell tőle, különösen az imádságban.
Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül legnagyobb a szeretet. (1Kor 13,13)
Honnét tudjuk, hogy van‑e bennünk szeretet, vagy nincs? Amiről azt hittük, merőben szeretetből tettük, arról jobban megvizsgálva bizony kiderül, hogy kilencven százalékban önös érdek, számítás és saját nagyszerűségünkben való önelégült tetszelgés volt.
Istenem, add meg nekem, hogy önmagam mindenki szolgájának tartsam. Amikor csak tehetem, engedelmességben szolgálok, az utolsó helyet választva. Szolgálok azáltal,
A Passenger együttes keserédes zenéje, a Let Her Go nemrégiben fogta meg a fülemet a rádióban. Az énekes hangja és
Akik benne bíznak, azokhoz jó az Úr, a lélekhez, amely őt keresi. Jó csendben várni az Úrra, mert ő megszabadít. (Siral 3,25-26)
Néha azt tapasztalom, hogy Isten azonnal válaszol a kéréseimre. Ilyenkor izgatottan, hálatelt szívvel azonnal szeretném mindenkivel megosztani, milyen jó az Úr. Máskor meg előfordul, hogy kéréseim mintha lebegnének a levegőben, és a csodák beláthatatlan távolságba kerülnek. Ahogy telik az idő, az én lelkem is lassan megtelik kételyekkel.