Be kell látnunk:
Ha kérdeznek, becsületesen
felelni kell.
A harcot becsületesen
fel kell venni,
az úton becsületesen
végig kell menni,
a szerepet becsületesen
el kell játszani,
keményen és tekintet nélkül.
P. Tilmann Beller (1938-2012) schönstatti atya
Tilmann atya 2012-ben ünnepelte pappá szentelésének 50. évfordulóját. 2007 óta évről évre látogatta a magyarszéki Mindenszentek Kármelt. A 2011 őszén tartott lelkigyakorlata alapján osztjuk meg az Olvasókkal a kincseket, amelyeket kaptunk.
Ki ne akarná megölni az atyját?
A híres kérdés Dosztojevszkijtől származik, s ma is időszerű, időszerűbb, mint valaha. Az európai kultúra szülőjét, a kereszténységet üldözik. Nemcsak a Közel-Kelet számos országában, de Pakisztánban, Indiában, Afganisztánban, vagy éppen a keresztény többségű Nigériában is, ahová rendszeresen törnek be szaharai harcosok, hogy öldössék a Jézussal eljegyzett embereket.
Ezt a taivani templomot (szent hely???) egy magassarkú cipőről formázták, egy helyi vallásos csoport (a fogyasztás istene? a szerk.) kérésére,
„Csendesülj el az Úrban és várd Őt.” (Zsolt 37(36), 7)
Életem során, mint mindannyian, én is sok sebet kaptam. A legpusztítóbbat 8 éves koromban, amikor a tanítónénim kiközösíttetett az osztállyal. Sok-sok évvel később értettem meg, hogy akkor szinte meghalt a szívem, attól kezdve szerethetetlennek, értéktelennek, mindenki által elutasítottnak éltem meg magam.
Imre atya írása Stuttgartból
Sírsz… Nagyon szíven ütött és sebet ejtett rajtad az a levél, amit a minap kaptál egy baratodnak hitt valakitől… Tudom, hogy mit érzel, mert magam is voltam már hasonló helyzetben. Legjobb szándékkal azt hittem, hogy valamivel jót teszek, és egyesek – rosszat feltételezve – hátam mögött mégis megszóltak… Nekem is nagyon rosszul esett, de aztán elgondolkoztam a dolgon, és az Úr elé vittem az ügyet. Ő ezeket a gondolatokat adta nekem, amit most Neked is átadok.
Előadó: Dr. Papp Miklós görögkatolikus lelkész, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Erkölcsteológia Tanszékének vezetője Sárospatak, Szent Erzsébet Ház, 2011. január
Sándor olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni. Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani.
Ha valaki megkérdezte, hogy van, azt válaszolta: „Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem.” Született optimista volt. Ha valamelyik ismerősének rossz napja volt, Sándor azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie. Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam: „Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy csinálod ezt?”
