Egy gyermek elvesztése fizikailag és lelkileg is megterhelő. A fájdalomban pedig azok is osztoznak az édesanyával és édesapával, akik közel állnak hozzájuk. A téma érzékenysége miatt azonban nem sok szó esik arról, hogyan tudunk megfelelő segítséget nyújtani szeretteinknek. Ez a hat tanács hasznos támpont lehet azoknak, akik ki szeretnék fejezni támogatásukat, de nem akarják véletlenül sem mélyíteni a sebeket.

Egyre több nő töri meg a csendet és osztja meg vetélésének történetét, az ezzel járó fájdalmat. A korábban tabuként kezelt témáról azért is szükséges beszélni, mert sokkal gyakrabban fordul elő, mint azt gondolnánk: négy terhességből egy végződik így. Különösen fontos tehát, hogy tisztában legyünk azzal, hogyan tudunk kívülállóként segítséget nyújtani a veszteséget átélő párnak.

1. Sose kezdj azzal egy mondatot, hogy „legalább”

   Nehezen reagálunk a veszteségre és a fájdalomra, így legtöbbünk elsődleges reakciója az, hogy próbáljuk a nehézségeket átélő ismerősünket felvidítani valamivel. Azonban, ha mi magunk nem éltük át korábban egy gyermek elvesztését, akkor sokkal nehezebb vigasztaló dolgokat mondani. Éppen ezért a következő mondatok hangzanak el a szánkból: „Legalább korán történt meg.” vagy „Legalább tudod, hogy termékeny vagy”…stb. Bár ezen mondatok mögött mindig segítő szándék rejlik, sajnos egyet jelentenek: nézd a jó oldalát. Viszont egy gyermekét elvesztő édesanya nem tudja ennek a jó oldalát nézni, mivel gyászol, és az ilyen jellegű mondatok csak azt az érzetet keltik benne, hogy valami probléma van vele, amiért megrázták a történtek. A fájdalom rejtegetése pedig később csak még nagyobb problémákat okozhat, mint a gyász megélése. 

2. Érdeklődj, de ne várj túl sok visszajelzést
   A vetélést megélő nő nehéz lelkiállapotban van: természetesen szeretné érezni, hogy támogatják és szeretik, azonban nem feltétlenül vágyik a személyes találkozásokra. Minden egyes nap egy érzelmi hullámvasút. A legjobb megoldás az, ha küldünk egy üzenetet: jelezzük az édesanya felé, hogy ránk számíthat, gondolunk rá, imádkozunk érte, ha bármire szüksége van, akkor örömmel segítünk. Azonban ne várjunk azonnali visszajelzést az üzeneteinkre sem. Ilyenkor bármilyen emberi kapcsolat megerőltető vagy fájdalmas lehet. Legyünk türelmesek. 
3. Ha valamit mondasz, az jobb a semminél
   Azért is fontos, hogy együttérzésünkről tájékoztassuk az édesanyát, mert a tragikus esemény ignorálásának hathat, ha nem veszünk ilyen módon tudomást a veszteségről. Érthető, hogy nehezen találjuk ilyenkor a szavakat, vagy nem szeretnénk felzaklatni az édesanyát, de a hallgatásunk csak még nagyobb fájdalmakat okozhat benne. A hallgatást úgy is megélheti, hogy a történteket szégyellnie kell. Tehát nagyon fontos, hogy jelezzük támogatásunkat és segítségünket arra az esetre, amikor már készen áll rá. 

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2021. március 14.