A szerzô (a késôbbi XIII. Leó pápa) könyvecskéje megtanít az alázatosság gyakorlatára, vagyis kioktat a keresztény tökéletesség alapjainak lerakására. Az idézet bizonyára kedvet ad a könyv további böngészéséhez.

“XVII

…Vitatkozás közben ne heveskedj, hanem ha állításod tévesnek vagy kevésbé helyesnek bizonyul, engedj szerényen és maradj alázatosan csendben.

Ugyancsak engedned kell és hasonlóképp viselkedned a jelentéktelen kérdésekben, még ha bizonyos volnál is afelől, hogy téves az, amit mások állítanak. Minden más esetben, amikor az igazságot kell védelmezned, tedd ezt bátran, de harag és gúnyolódás nélkül; légy meggyőződve, hogy kedvességgel inkább győzöl majd, mint támadással és méltatlankodással.

XIX

Ha akadna valaki, aki állandóan azon lenne, hogy kellemetlenséget okozzon neked, és mintegy feladatának tekintené, hogy szitkokkal és sértegetésekkel minden lehető alkalommal megkeserítsen, ne gerjedj haragra, hanem tartsd őt inkább eszköznek, amit Isten irgalma javadra vett használatba, hogy orvosolja vele kevélységed idült sebét.

VIII

Amennyiben lehetséges lesz számodra, viselkedj csöndesen és összeszedettségben, úgy azonban, hogy ezáltal ne légy kellemetlen másoknak. Ha pedig beszélned kell, szólj mindig fegyelmezetten, szerényen, egyszerűen.

Ha azután úgy történnék, hogy nem hallgatnak meg, akár lekicsinylésből, akár bármilyen más okból, ne érzékenykedj, hanem fogadd el e megaláztatást, és viseld el megnyugvással, valamint békével.

X

Társalgás közben tartózkodj a mások gúnyolásától és csipkelődésétől szavakkal és epés megjegyzésekkel; kerülj általában mindent, ami a világ gondolkodására vall. Lelki dolgokról ne beszélj oktató hangnemben vagy intő modorban, hacsak tiszted vagy a szeretet nem kívánja az ellenkezőjét.

Elégedj meg beszéd közben a kérdezősködéssel hozzáértőktől vagy olyanoktól, akikről tudod, hogy alkalmas felvilágosítást adhatnak neked. Mert aki tanító mester akar lenni oktalanul, olyan, mintha fát kívánna rakni az égő tűzre, azaz a lelkére, amelyet pedig már egészen elborít a kevélység füstje.

XX

A harag olyan hiba, melyet nem lehet elnézni senkiben, különösen pedig nem a lelki emberekben, hiszen magából a kevélységből nyeri minden erejét, amelybe gyökerei nyúlnak. Törekedj tehát tekintélyes tőkét gyűjteni magadnak a nyájasságból, hogy amikor megbánt valaki, bármennyire mély sebet okozzon sértegetéseivel, legyen elég erőd magadat a nyugalom határai között megtartani.

Ily esetekben arra is ügyelj, hogy az ellenségeskedés vagy a bosszúvágy érzelmeit ne tápláld és ne tartogasd szívedben avval szemben, aki megbántott; ellenkezőleg: bocsáss meg neki szívbôl azzal a meggyőződéssel, hogy ennél jobb módod nem lehet Isten ellen elkövetett vétkeid bocsánatának az elnyerésére. Biztos lehetsz, hogy ez az alázatos türelem nagy érdemeket biztosít számodra az égben.

XXI

Jó lélekkel, türelmesen viseled majd el a mások fogyatékosságait és gyöngeségeit, ha szüntelenül szemed elôtt tartod saját nyomorúságodat, ami miatt neked is szükséged van a mások nagylelkűségére és megértésére.

XXII

Légy mindenkivel, de főleg azokkal szemben, akik iránt bizonyos idegenkedést vagy ellenszenvet érzesz, alázatos és szelíd, és ne mondd, amit egyesek mondanak: ,,Isten őrizzen, hogy gyűlöljem azt a személyt, de nem vagyok képes a magam közelében látni, és egyáltalán semmi dolgom vele”. Vedd biztosra, hogy ez az ellenszenv a kevélységből fakad, és hogy nem győzted le a kegyelem fegyvereivel gőgös természetedet, valamint az önszeretetet.

Mert ha ezek valóban engednének a kegyelem indításainak, az igazi alázatosság által csakhamar legyőzve éreznék magukban az összes nehézségeket, amelyekkel küzdeniök kell, és türelemmel összeférnének még a legdurvább meg legnyersebb természetűekkel is.”

A könyv elolvasható/letölthető itt.

Létrehozva 2020. február 22.