Van egy társadalmi-kulturális és szellemi „összkép”, melyet szem előtt kell tartani mindazoknak, akik harcolnának olyan különleges problémák ellen, mint az abortusz, a transzgenderizmus és a harcos tudományoskodás.

A nemzetiség, a szuverenitás és a belegyökerezés miatt aggódók szemszögéből logikus az a megállapítás, hogy a katolikus tradíció legmeghatározóbb fenntartóinak a globalizáció legszembetűnőbb ellenzői között kell lenniük. Mert a maga módján a patriotizmus, ami ellentétben áll a globalizmussal, kritikus része a katolikus hagyománynak, ahogy azt Boldog Stefan Wyszynski teljesen jól felismerte. „Szeretnénk segíteni testvéreinknek – mondta egyszer a bíboros honfitársainak -, hogy etessék a lengyel gyermekeket, hogy itt szolgálják őket és tegyük kötelességünket, mintsem átadjuk magunkat a kísértésnek, hogy ’mentsük meg a világot’ a saját hazánk árán.”

Úgy tűnik, hogy Robert Sarah, bíboros (Guinea) egyetért ezzel. A Wyszynskiről elnevezett igazi lengyel egyetem 2017. évi konferenciáján Sarah bíboros kitartott amellett, hogy tiszteletben kell tartani a közösségeket és az egyéneket: „Milyen módon lehet megszüntetni a nemzet jogait, hogy különbséget tegyen politikai vagy vallási menekültek között, akiknek menekülnie kell saját hazájukból, és a gazdasági bevándorló között, aki anélkül akarja megváltoztatni a címét, hogy saját maga alkalmazkodna, azonosulna és elfogadná annak az országnak a kultúráját, ahol élni fog?” Mintha közvetlenül visszavágna az „üdv az idegennek” népszerű szlogennek, a bíboros mindenkit figyelmeztetett, aki „Isten szavát a multikulturalizmus előmozdításának igazolására használja, és vígan hasznot húz a vendéglátás ürügyén, hogy igazolja a bevándorlók beengedését”.

A Wyszyński Bíboros Egyetemen tett látogatás után egy francia újságíróval folytatott 2019. évi interjúban Sarah bíboros részletesebben kifejtette a hazafias kérdéssel kapcsolatos véleményét:

Amikor Lengyelországba mentem, egy olyan országba, melyet gyakran kritizálnak, arra buzdítottam a híveket, hogy erősítsék meg önazonosságukat, ahogy azt az évszázadok során tették. Az üzenetem egyszerű volt:

Önök először lengyelek, katolikusok, és csak azután európaiak. Nem szabad feláldozni az identitás két első típusát a nemzet nélküli, technokrata Európa oltárán. A brüsszeli Bizottság nem gondol semmi másra, mint egy szabadpiac felépítésére a nagy pénzügyi hatalmak szolgálatában.

Mintha visszajutna arra a pontra, hogy nem támogatja a demokratikus kapitalizmus ideológiáját, Eminenciája továbbra is panaszkodik, hogy „az Európai Unió már nem védi a népeket. A bankokat védi.” Sarah bíboros ezután összefoglalja II. Szent János Pál hazájának megfelelő szerepét a rendetlen rendetlenségben, ami a XXI. századi Európa. Az „egyedülálló küldetés Isten tervében” részeként, mondja a bíboros, Lengyelország nyugodtan elmondhatja Európának, hogy mindegyik országot Isten készítette, hogy egy adott helyre helyezze, saját kultúrájával, hagyományaival és történelmével. A nemzetek megsemmisítésére irányuló jelenlegi törekvés a világ globalizációjára egy tiszta őrület. A zsidók népét száműzték, de Isten visszavitte őket országukba. Krisztus elmenekült Heródes elől Egyiptomba, ám Heródes halála után visszatért hazájába. Mindenkinek a saját országában kell élnie. Mint egy fa, mindenkinek a saját talajában, a helyén, ahol tökéletesen virágzik.

Jobb lenne segíteni az embereket, hogy saját kultúrájukban virágozzanak, mint ösztönözni őket, hogy jöjjenek a dekadenciával teli Európába.

Ez egy hamis exegézis [szövegmagyarázat. A ford.], amely Isten Igéjét használja a migráció ünneplésére.

Majd meglátjuk, hogy Lengyelország a Sarah bíboros által felvázolt hősies utat fogja-e követni, vagy helyette inkább a „nagy pénzügyi hatalmaknak” engedelmeskedik. Nyilvánvaló, hogy a tét magas, és A Csend hatalma és az Esteledik, a nap már lemenőben szerzője aggódásában inkább Jean Raspail-ra emlékeztet, mint az USCCB-re [Egyesült Államok Püspökkari Konferencia, A ford.]:

Az egyház nem működhet együtt a rabszolgaság ezen új formájával, amely a tömeges migrációból származik. Ha a Nyugaton tovább folytatódik ez a katasztrofális folyamat, akkor nagy a veszélye annak, hogy a születések számának csökkenésével eltűnik [a Nyugat], idegenek szállják meg, ahogy Rómát is a barbárok támadták meg. Afrikaiként mondom ezt; az én hazám többnyire muszlim. Azt gondolom, hogy ismerem a valóságot, amiről beszélek.

A magam részéről Őeminenciájának éles gondolataihoz csak azt a megfigyelést tenném hozzá, hogy vannak katolikusok, akik elszakadnak a hagyományos egyházi tanítástól, ami a szexet, az emberi természetet és a Magisztérium elsőbbségét illeti, és leginkább nekik rokonszenves egy határok nélküli világ. Ez pedig arra enged következtetni, hogy van egy társadalmi-kulturális és szellemi „összkép”, melyet szem előtt kell tartani mindazoknak, akik harcolnának olyan különleges problémák ellen, mint az abortusz, a transzgenderizmus és a militáns tudományoskodás.

Bármennyire is szánalmas lehet az ilyen csapás, soha fogunk túllépni eredménytelenül, hogy panaszkodjunk ezekre, hacsak nem vesszük a bátorságot, hogy összekapcsoljuk őket a porcelánboltban található globalista elefánttal.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2020. április 14.