A napokban, amikor a koronavírus járvány miatt egyre többet panaszkodunk fizikai mozgásterünk beszűkülése miatt, eszembe jutott egy korábbi olvasmányomból egy félperces írás. Nem tudtam szabadulni az üzenetétől, újra megkerestem.

Szabadnak lenni

A szenvedés elfogadása, tanította Richárd, erőt ad az ellenállásra.

Amikor évekig magánzárkában volt, csak három lépésnyit léphetett a napi sétáján. De ő kettőt lépett, hogy mozgását ne a zárkához, a szabadsága hiányához igazítsa.

A szösszenet a Fogoly vagyok című könyvből való. Az írás egy partiumi református lelkész és egy bukaresti, zsidó származású, román lutheránus lelkész barátságát idézi fel, hetven történetben. Viski Ferenc ír fogolytársáról, Richard Wurmbrandról, akivel együtt volt börtönben az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején Romániában.

A könyv: Visky Ferenc: Fogoly vagyok – 70 történet a börtönről és barátságról; Koinónia, Kolozsvár, 2017.

A két fogoly-barátról  a következő oldalakon olvashat részletesebben:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Visky_Ferenc

https://www.evangelikus.hu/richard-wurmbrand-elete 

A szerző szívesen veszi, ha a kedves olvasó megosztja vele, hogy mit tanult a félpercesből: drjanos.tomka@gmail.com.

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Forrás: Monday Manna, keve.org

Létrehozva 2020. április 1.