Részleges búcsút intünk.

Imádságos mérlegelés és közös eszmecserék után, a legörömtelibb okból tesszük: az elmúlt hónapokban a szerkesztőségünk több tagja is elérte családjában azt a gyermekszámot, amelybe felelős szülőséggel, teljesidős civil munka mellett, a szerkesztői szolgálat már nem fér bele.

Ebből az okból búcsúzott februárban Szerdahelyi Miklós, aki 2013-ban a Katolikus Válasz blog elindítója, és hat éven át felelős szerkesztője volt. Az eredetileg csak általa szerkesztett blog 2017. februárjában vált közösségi platformmá, kiegészülve számos új munkatárssal és funkcióval.

A mostani távozásainkkal e funkciók közül többet is egy időre fel kell adnunk. Megszűnik a napi hírfigyelő és -fordító szolgálatunk, amit a magyar katolikus médiumok világában hiánypótlónak tartottunk, és tartottak olvasóink is. Nem fognak készülni új mémeink, és a privát üzenetekre is ritkábban válaszolunk majd. A blog és Facebook oldala is ezzel visszatér a ritka bejegyzések korszakához, amely az eredeti, egyszemélyes szerkesztésük idején volt jellemző.

Ami marad: mindkét oldal, minden tartalmával együtt, platformként a jövőben is az immár kevésbé gyors reagálást és munkát igénylő cikkek, szövegfordítások, teológiai elemzések és válaszok számára. Bízunk benne, hogy a jövőben is olyan tartalmakat szolgáltathatunk, amelyek miatt továbbra is érdemes lesz követni minket (hamarosan pl. “A nős papok mítosza” sorozat újabb cikkét tesszük közzé).

A változásainkkal egy régi adósságunkat is rendezni szeretnénk.

A blogot 2013-ban indította el Szerdahelyi Miklós, az általa megkedvelt “Catholic Answers” oldal mintájára, annak nevét is magyar fordításban átvéve. A Katolikus Válasz közösségi bloggá válásakor, 2017-ben komoly dilemmát folytattunk arról, milyen néven folytassuk – végül tudatosan és felelősen a név megtartása mellett döntöttünk.

A nevünket és becsületünket néhányan nyíltan és (számos egyházi jóakarónk jóvoltából általunk is ismert) rejtett csatornákon egyaránt támadták. Minden esetben olyan személyekről volt szó, akik felé nyitottak voltunk és gesztusokat gyakoroltunk, de a párbeszéd és vita helyett ők inkább ezt az utat választották.

A nevünkkel kapcsolatos kifogásról kvázi-illetékes fórumtól (ti. a valóban illetékes a megyéspüspökünk) először egy hónapja kaptunk jelzést: a Magyar Katolikus Püspöki Kar (MKPK) titkára a püspöki kar nevében egy méltányos tartalmú és udvarias hangvételű hivatalos üzenetben kért minket névváltoztatásra. A kérelem kizárólag a “katolikus” jelző közösségi használatának engedélyköteles voltára hivatkozott, miközben világossá tette, hogy az oldalunkkal szemben nem jelent tartalmi kifogást – megerősítést sem, mivel a püspök atyák ezt nem is vizsgálták.

Bár olvasóink tapasztalhatták, hogy több módon is elérhetőek vagyunk, a titkár úr üzenetéről csak kerülőúton értesültünk: egy jóakarónktól, akitől azt is megtudtuk, hogy a Titkár úr üzenetét az MKPK sajtószolgálata küldte el egy általunk világosan nem használt blog.hu-s fiókra. Az üzenetre ilyen körülmények között sajnos nem tudunk, nem áll módunkban válaszolni.

Sohasem állt szándékunkban azt a benyomást kelteni, hogy a Katolikus Válasz a Magyar Katolikus Egyház orgánuma lenne, vagy hogy az a Magyar Katolikus Püspöki Karral bármiféle hivatalos kapcsolatban állna. Ezt Szerdahelyi Miklós nyilatkozataiban, mi bejegyzéseinkben, de a blog és Facebook oldalaink nyilvános bemutatkozó szövegeiben is egyértelművé tettük: “Hiánypótló katolikus sajtószemle, hitvédelem és kommentár. A Katolikus Válasz civil kezdeményezésű és szerkesztésű blogoldal, a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciával nem áll kapcsolatban, és nem minősül a Magyar Katolikus Egyház orgánumának.” Soha nem is merült fel, hogy bárki olvasónk ezeket másként gondolná.

A kánonjog és Titkár úr üzenete is lehetőséget kínál számunkra, hogy a nevünkben a “katolikus” jelző használatának engedélyezését kérjük. Öncélúnak tartanánk azonban bármely püspök atyánkat terhelni ezzel. Katolikusokként a papjainkról ezt írtuk: “Ők a pásztoraink és atyáink, ők a tanítóink és megmentőink. A gonosz ellen velük küzdünk, az örök életet rajtuk keresztül kapjuk.” A püspökeinkről pedig ezt: “A püspökünk számunkra nemcsak tanítónk, de atyánk is, atyai tekintéllyel, akire tisztelettel és szeretettel tekintünk.” Elképzelhetetlen, hogy a működésünkben ettől eltérő szellemben, vagy akár csak ne az atyáinkat megillető előzékenységgel járjunk el.

A nevünk megváltoztatását már jóval az üzenet előtt eldöntöttük. A névváltoztatás módjáról azonban ezidáig nem tudtunk a szerkesztőségen belül közös álláspontra jutni. A Titkár úr üzenete ebben nagy segítségünk volt, mivel világos útmutatást adott számunkra.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2019. december 18.