Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend a pálosoké. Történelmi okok miatt, 1785-ben a központ Lengyelországba tevődött át. Már minden lakott kontinensen jelen vannak. A magyarországi tartományfőnök, Csóka János a pécsi rendházban él. Fiatalnak számít a szerzetesek között a maga 45 évével. Imával, vezekléssel és a hívek szolgálatával – misézéssel, gyóntatással, lelki vezetéssel – telnek napjai.

‒ Ma már az USA-tól Dél-Afrikáig minden lakott kontinensen működnek pálosok – mondja Csóka János -, még Ausztráliában is. A legtöbben persze Európa országaiban. Nem nagy létszámban. Mi, magyarok 19-en vagyunk: Budapesten, Pécsen, Márianosztrán, Pálosszentkúton, és idetartozik az erdélyi Hargitafürdő kolostora is.

‒ A tartományfőnöki tisztség kötött időre szól?

‒ Három évre választható meg valaki, egymás után kétszer, aztán egy ciklus kihagyásával, esetleg még egyszer. Én most az ötödik évemet töltöm magyarországi tartományfőnökként.

‒ Az első számú vezető Lengyelországban van? Hogyan alakult ez így, ha magyar alapítású a rend?

‒ Boldog Özséb esztergomi kanonok alapította a rendet 1250-ben a Pilisben. Maga köré gyűjtötte az ottani remetéket. Később kapcsolódtak ehhez a kezdeményezéshez az ország más területein élő remeték. Pécsen például Bertalan püspök kereste fel a Jakab-hegyen akkoriban remeteségben élőket, s úgy csatlakoztak Özséb atyáékhoz. A pápai jóváhagyást 1308-ban kapta meg a pálos rend, s a török időkig a virágkorát élte. Királyok, főurak támogatták. Sokan jelentkeztek szerzetesnek. A középkori Magyarországon körülbelül száz pálos kolostor működött. Aztán vissza kellett húzódni a törökök által meg nem szállt területekre. Az ország visszafoglalását követően újabb virágzás indult, ami II. József feloszlató rendeletéig, 1785-ig tartott. A lengyel tartomány akkor már levált, így oda átmenekíthető volt a rend. A központ máig ott, Czestochowaban van. A generális atya: Arnold Chrapkowski.

‒ A visszatelepülés mikor történt?

‒ Csak 1934-ben. Érdekességképpen megemlítem, hogy Nagy Lajos király 1382-ben 16 pálost küldött Lengyelországba az ottani rendet létrehozni, s a visszatéréskor ugyancsak 16-an érkeztek onnan, ide. A háború után megint nehéz időszak következett. Feloszlatás, és 1989-ben az újraindulás. Közben azért működgetett a rend, voltak titokban belépők is.

‒ Ön hogyan lett szerzetes? Sokat vacillált vagy egyértelmű volt, hogy erre az útra lép?

‒ Az érettségi után könyvtáros asszisztensi végzettséget szereztem, s aztán jelentkeztem a pálosokhoz. A belső indíttatás és az odaföntről való megerősítés megvolt; akkor már tudtam, hogy itt a helyem. Elvégeztem a hittudományi főiskolát, elkezdtem a szerzetesi életet.

‒ Mit csinál egy pálos szerzetes?

‒ Szemlélődő rend vagyunk, alapvető fontosságú az istenkapcsolatunk; anélkül nincs értelme az egésznek. Egy pálos szerzetes legalább négy órát imádkozik naponta. Három koncentrikus körrel tudnám szemléltetni, hogy mit is csinálunk. A belső kör az Istennel töltött időt jelenti. A kicsit tágabb körbe tartozik a közösségben végzett ima, zsolozsma és a vezeklés. Ezt nem magunk miatt, hanem az országban a világban élőkért végezzük. A harmadik körbe pedig a hívek konkrét szolgálata tartozik, a lelkipásztorkodás.

‒ A vezeklés része az önostorozás is, ahogy Gárdonyi regényében, az Isten rabjaiban olvasható?

‒ Ez már kötelező jelleggel nincs nálunk. Mindenki maga dönt a vezeklés mikéntjéről. A lényeg, hogy amit az élet hoz, ami Isten akarata, azt vállaljam, azt békével hordozzam.

‒ A lelkipásztorkodás alatt a saját templomukban való misézés, gyóntatás értendő?

‒ Pécsen két templomot látunk el. Misézést, gyóntatást, lelki vezetést, lelkigyakorlatok tartását is végeznek pálosok. Esetenként hittan tanítást, helyettesítést más plébániákon, zarándoklatvezetést. A legtöbbünk pap, úgyhogy ezek a feladatok eléggé lekötnek bennünket.