Az Egyház akkori esküdt ellenségének, az antikrisztusi lelkületű Napóleonnak mindmáig kiadatlan irataiban találtak rá Boldog Taigi Anna Máriára vonatkozó mondatára:

„Egy egyszerű római nő győzött le engem imájával, vezeklésével és prófétai bölcsességével”. 

Ma is az Egyházat üldözik, a keresztényeket meg is ölik, Európa kezdi elveszteni keresztény gyökereit. Taigi Anna Mária példakép számunkra, nem a látványos önsanyargatársban, hanem hogy imáinknak, életünknek legyen apostoli célja. És imádkozzunk a Szentatyáért, papjainkért, városunkért… a bűnösökért és hitetlenekért. Imádkozzunk ellenségeinkért most másképp is, hogy Isten igenis akadályozza meg őket terveik véghezvitelében.

Kettészakadása óta az egyház Boldog Anna Mária életében került a legsúlyosabb helyzetbe. Istennek engesztelő áldozatra, az egyháznak pedig támaszra volt szüksége. Anna alázatosan vállalta e kettős szerepet. Viszonzásul az Úr megígérte neki, hogy amíg él, Róma nem lesz tartósan kiszolgáltatva a pápaság ellenségeinek. Ez így is történt. Ugyancsak ígéretet tett arra, hogy a kolerát ez idő alatt távol tartja Rómától. És valóban, csak Anna halála napján ütötte fel fejét a járvány. Mikor Krisztus engesztelő áldozatul kiszemelte a kereszténység bűneiért, kimondhatatlan undort ültetett beléje a bűnnel szemben. Ha az utcán káromkodást hallott, rögtön sírva fakadt, és újra meg újra ismételtette gyermekeivel: „Áldott legyen az Isten!”

„Miért hívtam létre Napóleont?”

1798 februárjában, miután a francia csapatok elfoglalták Rómát, kikiáltották a köztársaságot. VI. Piusz pápát Dél-Franciaországba hurcolták fogságba. Ott is halt meg nyolcvankét éves korában. Anna látomásaiban a szentatyát végigkíséri keresztútján. Megjövendöli halálküzdelmét és a brumaire 18-i államcsínyt. Ismeri azokat a megpróbáltatásokat, melyek utódjára, VII. Piuszra várnak, de ismeri a válság megoldását is. A pápa nem titkolja, hogy tiszteli az egyszerű munkásnőt. Pedicini bíboros, akit elbizonytalanítanak az Annáról terjesztett rágalmak, elhatározza, hogy többé nem keresi fel. Csakhogy a pápa Anna tanácsát kéri, így a bíboros kénytelen-kelletlen újra bekopog Taigiékhoz mondván: „Énmagam is hívattam volna már, hacsak nem tartanék a további pletykáktól”. Majd a pápa kívánságára rábírja Annát, hogy írásban fejtse ki gondolatait. A betűvetést nem ismerő asszony don Natalinak mondta tollba levelét, melyben feltárta a pápa fiatalkorának egész történetét. VII. Piusz nagy jóindulattal és nevetve igazolta vissza a levél tartalmát. Ettől kezdve a pápa és Anna között Pedicini bíboros lett a közvetítő, a pápa vele üzent Annának, hogy imádkozzon érte. és kérte áldását.

1808. február 2-án a francia csapatok megszállták Rómát majd miután megfosztották a pápát világi hatalmától, a szentatya kiközösítő bullát tett közzé. Ennek következményeképpen 1809. július 5-én éjjel Radet tábornok, néhány katona és bandita kíséretében, behatolt a pápai palotába, fejszével betörte az ajtókat, a pápát elfogatta, és Savonába vitette.

• Eközben Anna az Úrtól ezeket a szavakat hallja: „Miért hívtam létre Napóleont? Azért, hogy minden haragom szolgájaként az igazságtalan istenteleneket megbüntesse, és a büszkéket megalázza. Egy istentelen megsemmisíti a többi istentelent.” 

VII. Piusz titkos tanácsadója 

1813 októberében a szövetségesek Lipcsénél döntő győzelmet aratnak a zsarnokon. A megbukott császárt először Elba, majd Szent Ilona szigetére száműzik, VII. Piusz pedig visszatérhet Rómába.

Anna a pápa ötévi fogságának eseményeit titokzatos napja segítségével óráról órára figyelemmel kíséri. A bíborosok, a Rómában maradt prelátusok és a pápához hű katolikusok az ő tájékoztatásából szereznek tudomást szenvedéseiről. Előrevetíti az egyházfő fogságának véget és diadalmas visszatérését. Pontosan megmondja, hogy a szentmisét Pünkösdkor ő fogja bemutatni a Szent Péter-bazilikában.

VII. Piusz visszatérésével azonban a pápaság helyzete nem javul, mert a császár bukása után a titkos társaságok megkezdik tevékenységüket, és merényleteikkel, összeesküvéseikkel nyugtalanítják az egyházat. Anna mindezekről az áskálódásokról és izgatásokról misztikus napja útján értesül, és kegyetlenül szenved miattuk. Figyelmezteti a pápát és a bíborosokat, milyen útvonalon járjanak, kit és mikor keressenek fel, és hol állítottak számukra kelepcét. 1823. július 6-án súlyos esés következtében a pápa combnyaktörést szenved. Már-már úgy látszott, hogy felépül, mikor Anna Pedicini bíboros tudomására hozza, hogy nincs számára orvosság, meg fog halni. Sürgősen adják fel neki a betegek szentségét. Tanácsat megfogadják, s VII. Piusz 1823. augusztus 20-án reggel kileheli lelkét. Anna azt is megmondja, hogy ugyanezen időpontban fel fogják dúlni a Szent Pál-bazilikát, ahol egykor a pápa mint pap tevékenykedett.

Msgr. Strambi felajánlása meghallgatást nyer

Ezután egy viharos konklávé következik, melyen végül is Della Genga bíborost választják meg pápának XII. Leó néven. Az új pápa msgr. Strambit nevezi ki tanácsadójának. Ezáltal Anna és a Vatikán közötti kapcsolat még szorosabbá válik. Msgr. Strambi minden este, szigorú titoktartás mellett, tájékoztatja msgr. Natalit a tervezett reformokról, továbbá az egyházat érintő elképzelésekről, melyekkel kapcsolatban Natalinak ki kellett kérnie Anna véleményét. A kapott tanácsokat Strambi változtatás nélkül továbbítja a pápának. XII. Leó alig néhány hete vezette az egyház ügyeit, mikor súlyos betegség következtében halálveszélybe kerül. Msgr. Strambi felajánlotta életét a haldoklóért, és felkérte Annát, hogy imádkozzon a pápáért. Anna misztikus napja által megtudja, hogy msgr. Strambi felajánlása meghallgatást nyer, és megüzeni neki, hogy a pápa meggyógyul, ő viszont készüljön a halálra. A szent prelátus néhány nap múlva el is távozik az élők sorából. Anna ettől kezdve még odaadóbb őrangyalává válik XII. Leónak, aki csak hat évvel később hunyja le a szemét.

A tömegek lázítása

A Gondviselés rendelkezése folytán msgr. Natali lett a titkára Maestro di Camerának. Ez idő alatt az egyház ellenségei félre akarták állítani. A tömegek dühét azzal szították, hogy a pápa intézkedéseket tett a római Campagnat terrorizáló rablóbandák ellen és az az iszákosság leküzdésére, továbbá mert gyilkossági kísérlet miatt lefejeztetett két nemesi származású karbonárit, akik Istennel és a pápával dacolva haltak meg. A tömeg vértanúkká kiáltotta ki őket, és megesküdött arra, hogy kivégzésükért bosszút áll, Nem volt tehát könnyű feladat a kihallgatást kérőket megrostálni. Msgr. Natali minden esetben Annához fordult tanácsért, aki megadta a választ: „Ezt a látogatót tarsák távol! Ne tévesszék szem elől a másikat!” 

Tanácsai annyira találóak, okosak voltak, hogy amikor Maestro di Camarát teendői máshova szólították, szolgálatát XII. Leó kívánságára, az előírások megszegéével az Annával közvetlen kapcsolatban álló titkárra, msgr. Natalira bízták.

A pápa utolsó betegsége alkalmával az Úr így szól Annához: „Kelj fel, és imádkozzál helytartómért! Nemsokára számot kell adnia tevékenységéről bírói székem előtt”.

A következő ő napon XII. Leó meghal. Utóda VIII. Piusz lett, de 1829/30-ban csak húsz napig uralkodott. A konklávé közepén, mikor a választás időpontját még senki sem láthatta előre, Anna megmondta, hogy nyolc nap múlva meghozzák a döntést, de az új pápa nagyon rövid ideig lesz Krisztus helytartója. A szentatya csakugyan átesik egy gyors lefolyású betegségen, s már újra megkezdődnek a kihallgatások, mikor don Natali figyelmezteti Pedicini bíborost, hogy Anna elragadtatásában a Szent Péter-bazilikában egy ravatalt látott, rajta a tiarával, a pápai hármas koronával. Három nap múlva bekövetkezett VIII. Piusz halála.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2019. június 16.