Minden így kezdődött, a Szentlélek keresztséggel, Péliföld-Szentkereszten.

Mint pecsét a formáját
a viaszba bele nyomja
úgy égetted belém
jelenléted szeretetét
óh, Szent Eucharisztia
azóta él és ég bennem
szerelmed mennyei pecsétje

lefoglaltál magadnak
s én hordozom magamban
mint rabszolga a gazdája jelét
olykor hideg és merev lesz a viasz
és a pecsét széle töredezni kezd
Te azonban ráfújsz rám lehelsz
a hideg viasz megolvad újra
és a szerelem apró lángjai
mellemben újra éledeznek
sorsom akkor dőlt el végleg
mikor 28 évvel ezelőtt
először érintettél így meg
unalmas életem vittem eléd
óh, Hostia,
és csak arra emlékszem
és bocsáss meg kérlek,
hogy unatkoztam nagyon
de nem panaszkodtam
csak a térdeplőbe kapaszkodtam
eltelt az óra és semmi nem történt
s én csalódottan mentem haza
s ekkor
mint rejtőző Isten,
mint elbújt apró parázs
lassan lángolni kezdtél
tűzvésszé, fergeteggé váltál
s bennem mindent felégettél
és pecsétedet nyomtad belém
megolvadt szívem
megolvadt akaratom
örömmel fogadta
pecsételő kezed hálásan csókolta
bűneim megölted
szívemet tűzfészekké tetted
azóta ébren vagy álomban
nappal vagy éjjel mindegy
Téged látlak, vágylak, kereslek
Ki szerelmed belém metszetted
Te is vársz engem minden nap tudom
a benső imám óráit boldogan
Neked adom, Neked adom.

Létrehozva 2019. május 10.