Szerdahelyi Miklós pénteki búcsúposztja nyomán sok érdeklődő és támogató üzenetet kaptunk. Köszönjük! Ezek nyomán azonban szükségét érezzük, hogy néhány pontot tisztázzunk.

Kapcsolódó cikkünk:
– Gyorstalpaló használati útmutató a Katolikus Válaszhoz

1. A KV egyetlen cikke sem fog eltűnni, és a KV nem szűnik meg.

2. Szerdahelyi Miklós a KV elindítója, arca, kapcsolattartója, és egyszemélyi felelőse volt. A szerepvállalásával sokunk munkáját tette lehetővé, akikre a mai Egyházban még a kritika gyanújáért is személyi támadások, mi több, egzisztenciális ellehetetlenítés várt volna.

Meggyőződésünk, hogy egy ilyen oldalon névtelenül is hitelesen közzétehetők olyan bejegyzések, amelyek írója hírvivő-közvetítő szerepet játszik: olyan bejegyzések, amelyek igazoltan az Egyház tanítását közvetítik, amelyek objektív érvelést mutatnak be, amelyek idegen nyelvű hírközlés fordítását vagy összefoglalását közlik (linkelt hivatkozásokkal együtt). Az ilyen cikkeink eddigi “névtelenségét” nemcsak ez a meggyőződésünk indokolta, de az a tény is, hogy az írások gyakran több szerkesztő együttes munkájának voltak az eredményei.

A KV nevében véleménycikkeket és vitákat – névvel és arccal – Szerdahelyi Miklós vállalt fel. Miklós távozásával ez szükségszerűen súlyos (talán pótolhatatlan) csorbát szenved. Ő nem csupán a nevét és arcát adta ehhez, de olyan karizmáit is, amelyek a szerkesztőségünkből eddig egyedüliként őt tették erre a feladatra alkalmassá. A saját véleménye mellett sokszor szószólója volt mindannyiunk közös álláspontjának is. Máig tartó súlyos dilemmánk, hogy egy ilyen személy és szegmens nélkül a KV hitelesen működtethető-e, érdemes-e nélküle működtetni, vagy hogy a KV-t érő támadásokat szószóló nélkül hogyan, meddig bírnánk.

3. Nem szeretnénk titkolni, hogy a fentieken felül több más, egyre súlyosabb és megkerülhetetlenebb közös dilemmánk is volt ill. van. Ezek mindegyike az Egyház és földi vezetésének jelenlegi állapotából fakad (és nem belső ellentétekből, amelyek Istennek hála, fel sem merültek soha a szerkesztőségi tagok között). Az Egyház helyzetének súlyosságát látjuk abban, hogy nemcsak katolikus újságírókként, de egyszerű katolikusokként is a dilemmáinkkal “egyedül” maradtunk: a papjaink nem kevésbé zavartak és tanácstalanok a hit és erkölcs megkerülhetetlenné vált kérdéseiben, mint mi magunk.

Sokan előttünk elmondták már: az Egyház hajója viharban van. Merjük továbbra is kifelé a betörő vizet? Ébresszük kitartóan a hajón alvó Urat? Hittel térjünk mellé nyugovóra? Imádsággal születtek egyéni válaszaink, amelyek között az önkéntes csend vállalása is szerepel. Aki ma ezt teszi, Benedek pápával, a korrekcióról lemondott Burke bíborossal, az elvonuló Joseph Zen bíborossal, és a csend erejében bízó Sarah bíborossal vállal közösséget.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2019. február 26.