A rómaiak nem minden népet rohantak le katonáikkal. Volt, hogy az ellenség körében zavart keltettek, összeugrasztották az erősebb és a gyengébb táborokat, kihasználták a különféle, egymásnak ellentmondó védelmi elképzeléseket, majd miután azok így meggyengültek, egyenként számoltak le az ellenfelekkel. Belviszály esetén is ez volt a módszer. „Oszd meg és uralkodj!”– volt a jelszó.

Ha már nincs egység, egyetértés az ellenfél berkeiben, könnyebb elbánni vele. S olcsóbb is. Időt, erőt és energiát takarítottak meg ezzel a taktikával. Akár úgy is, hogy a gyengébb féllel szövetkeztek az erősebb ellen. A Biblia szerint a sátán, az őskígyó, a bukott angyal az, aki ellenkezést szít, megoszt, aki elülteti az ember szívében a kételyt, a bizalmatlanságot. „Valóban azt mondta az Úr, hogy nem ehettek a kert minden fájáról?”– kérdi Évától bizalomgerjesztőn. ( Ter3, 1-2)

Ez ma sincs másképp. A gazdasági, politikai, vagy virtuális machinációk, különféle befolyásolási mesterkedések mind erről szólnak. Legyen szó reklámról, nagy szavakról, erőfitogtatásról, vagy egyéb zsarolási eszközökről.

A globalizált közösségi médiában pedig nagyon is kapóra jön az emberi természet csapongó kettőssége. Az ember is megosztott, az áteredő bűn miatt széthasadt a lelke: vágyik a jóra, de a rosszra is kíváncsi. Hajtja a féktelen kitárulkozási vágy, ahol önként és dalolva enged a nyilvánosság kísértésének, mindent mások orrára akarna kötni, és mások összes titka érdekelné. A magánélet szentsége, a szemérmes szégyenérzet már nem annyira féltett, hogy fel ne adná, cserébe egy jó szaftos botrányért.

Ennél is erősebb a hajlandóság a magamutogatásra, hogy megossza másokkal a konyha, magánélet, de még a hálószoba titkait is. Mert lájkvadászat nélkül nincs élet a halál előtt. Akkor is, ha valaki megosztó, ellentmondásos személyiség, tündöklik a kibertér dicsőségében, mert lám, szuverén, szókimondó, mehet a saját feje után, nem fogja vissza magát, hisz éppen azért „követik”, hogy ő milyen bátor volt, ő meg merte mondani, ő ki mert állni a sorból, a placcra, és le is aratta a siker gyümölcseit.

„Felmászott a siker létrájára, csak azt nem vette észre, hogy az rossz falnak volt támasztva…” (Joseph Campbell)

Az írás elolvasható itt. Köszönet Fr. Szilveszternek a szemlézésért.

Létrehozva 2018. szeptember 5.