Joseph Zen bíboros, Hong Kong 86 éves emeritusz püspöke nyílt levélben válaszolt a szentszéki államtitkárnak és szóvivőnek, akik lényegében hazugsággal és zavarkeltéssel vádolták meg őt. A bíboros levelét a Külföldi Missziók Pápai Intézetének oldala, az AsiaNews közölte. Az alábbiakban a teljes levél magyar nyelvű fordítását közöljük.

Az eset előzményeit bemutató cikkeinket az olvasóink ide kattintva érhetik el. A szentszéki államtitkár, Pietro Parolin nyilatkozatáról érdemes elolvasni a Magyar Kurír összefoglalóját is.

Gondolattöredékek

Néhányan, akik a személyemért aggódnak, azt tanácsolták, hogy ne szóljak többet, vagy hogy imádkozzak többet. Természetesen helyes többet imádkozni, és minden reményünk Istenben kell, hogy legyen, és a Szűzanya közbenjárásába vetett bizalmunkban.

Akik azt tanácsolták, hogy ne szóljak, minden valószínűség szerint azon aggódtak, hogy ha túl sokat beszélek, mások majd támadni fognak engem. Nem félek ettől mindaddig, amíg biztos vagyok abban, hogy a szavaim őszinték és hasznosak – a koromból adódóan nem tartok sem előnyöktől, sem hátrányoktól.

És mégis szólni kívánok, mert attól tartok, hogy a közeljövőben nem lesz már lehetőségem szólni. Így hát tartsanak velem.

Ma néhány dolgot szeretnék mondani:

1. A múlt vasárnapi első olvasmányban, Jób a könyvében azt mondja, “csalódással teli hónapok jutottak részemül, keserves éjeket adtak osztályrészül”. Azt is mondja, “szemem soha többé nem lát boldogságot” (Jób 7,7). De a zsoltár így válaszol: “Áldjátok az Urat, aki meggyógyítja a megtört szíveket!” (vö. Zsolt 147.)

Az elmúlt napokban a testvéreink és nővéreink Kínában azt hallották, hogy a Vatikán kész megadni magát a kínai kommunistáknak, és a szívük, meglehet, nagyon nyugtalan. Ha a törvénytelen és kiközösített püspököket elfogadják, a törvényes püspököket pedig meghátrálásra kényszerítik [lásd ITT – KV szerk.], vajon nem kell a földalatti közösségek törvényes püspökeinek aggódnia a sorsukért? A papoknak és híveknek hamarosan engedelmeskedniük kell azoknak, és tisztelniük kell azokat, akik ma törvénytelenek és kiközösítettek, de akiket a szentszék törvényesít a kínai kormány nyomására. A fájdalomnak micsoda éjszakáit kell elviselniük?

Nemcsak az uralom, de a katasztrófa is ma már kezdődött. 2018. február 1-jétől a kínai kormány szigorúan alkalmazni kezdte a vallási törvényeket. A földalatti papok Sanghajban figyelmeztették az egyházközösségeik tagjait, hogy ne menjenek szentmisére. Azokat, akik makacsok és ellenkeznek, valószínűleg bebörtönzik!

Ne féljetek, Isten meggyógyítja a megtört szíveket!

2. A szentszék államtitkára azt mondja: “az Egyház sohasem felejti el a kínai katolikusok múltbéli és jelenlegi megpróbáltatásait és szenvedéseit”. Hűha! Tudja ez a kicsinyhitű, milyen az igazi fájdalom? A testvérek Kínában nem félnek elveszíteni a házaikat és tulajdonaikat, nem félnek a bebörtönzéstől, és nem félnek még a vérük kiontásától sem. A legnagyobb fájdalmuk az, hogy elárulják őket a “családtagjaik”!

Parolin bíboros hosszú interjút adott, tele paradox tévedésekkel (reménykedem, hogy összhang van a szavai és gondolatai közt). A legmegalázóbb mind közül az, hogy az államtitkárnak van mersze megsérteni XVI. Benedek emeritusz pápát. Parolin bíboros idézte a pápa tíz évvel ezelőtti levelét, amelyet a kínai egyháznak írt, mondván: “a jelenlegi problémák nem fenntarthatók állandó konfliktusban a törvényes polgári hatóságokkal”. Azonban nem említette a mondat második felét: “ugyanakkor azonban nem elfogadható az engedékenység ugyanazokkal [a polgári hatóságokkal], amikor helytelenül beleavatkoznak a hittel és az Egyház fegyelmével kapcsolatos ügyekbe”(XVI. Benedek, Levél Kína katolikusainak, No. 4.7).

Nem helyénvaló, hogy a szentszék egy magasrangú hivatalnoka manipulálja egy pápa levelét – még ha az már vissza is lett vonva – erre a mondatra hivatkozva (4.7) [Zen bíboros ugyanazt a szövegrészt olasz eredetiben idézi – KV szerk.]: “la soluzione dei problemi esistenti non può essere perseguita attraverso un permanente conflitto con le legittime Autorità civili”, amelyet a levélben azonnal az követ, hogy “nello stesso tempo, però, non è accettabile un’arrendevolezza alle medesime quando esse interferiscano indebitamente in materie che riguardano la fede e la disciplina della Chiesa.”.

Dél-Koreában, Ázsia püspökeihez szólva, Ferenc pápa azt mondta: “A párbeszéd első feltétele a következetesség a saját identitásunkban.”

“A szentszék egy magasrangú képviselője” alázatosan azt mondta: “Továbbra is olyanok leszünk, mint egy kalitkába zárt madár, de a kalitka nagyobbá válik … Centiről centire kell meghódítanunk ezt a teret a kalitkában”. Istenem! A lényeg nem a kalitka mérete, hanem az, hogy ki van a kalitkában! A hívek a földalatti közösségekben nincsenek a kalitkában. De most önök azok, akik a kalitkába kényszerítik őket, és “egységre”kényszerítik őket a kalitkán belül. Persze a kalitkában néhányan rabszolgák, mások pedig alig várják, hogy az elnyomók kedvencei legyenek. (Én voltam az első, aki azt mondta, hogy Kínában csak egy Egyház létezik, és hogy még az állami Egyház is a szíve mélyén szereti a pápát – ma már azonban nem merném ezt mondani).

Most, hogy úgy döntöttem, elsőbbséget adok az igazságnak és az igazságosságnak (annyit kérek csak, hogy védjék meg a pápa becsületét, és tisztázzák az Egyház igazságát), azt is el kívánom mondani, hogy három évvel ezelőtt egy magánkihallgatásom volt Ferenc pápával. Negyven percig tartott, míg kifejtettem az álláspontomat a “párbeszédről”. A pápa negyven percig hallgatott engem anélkül, hogy félbeszakított volna, mígnem azt mondtam: “Az Egyház Kínában, objektíven szólva, egy szakadár egyház (ti. független és az állam által irányított)”. A pápa erre azt mondta: “Pontosan!”.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2018. február 11.