„Az ördög és Amorth atya” címmel készült el William Friedkin, „Az ördögűző” rendezőjének új filmje, amelyet a szeptember elején zajló Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon mutattak be. A dokumentumfilmben egy valódi ördögűzés látható.

Az amerikai rendező leghíresebb alkotása, Az ördögűző negyvennégy éve készült, ám Friedkint azóta is foglalkoztatta a téma. A Francia kapcsolat, az Élni és meghalni Los Angelesben és más fontos filmek mellett nem feledkezett meg róla, és az utolsó pillanatban sikerült filmet készítenie az idős Amorth atyával, aki nem sokkal később meghalt.

A rendező úgy örökítette meg Amorth atyát, amint éppen ördögűzést végez egy asszonyon, akinek ijesztő viselkedése nem volt pszichiátriai betegséggel magyarázható. Friedkin elmélyedt az ördögűzés témájában: konzultált egyházi emberekkel, orvosokkal, pszichiáterekkel, a megszállottság áldozataival. A dokumentumfilmben érzékenyen közelít tárgyához; az ördögűzés jeleneteit interjúk, kommentárok tagolják.

Először történt, hogy valaki megengedte, hogy felvegyék az exorcizmus szertartását. Maga a rendező is először látott ilyet életében. Sokkal kevésbé volt látványos, mint amilyennek korábbi játékfilmjében bemutatta. A szoba zsúfolt volt, ott voltak az exorcista segítői, a nő rokonai. A nő egy fotelben ült, piros takaróval betakarva.

A film elején Amorth atya latinul beszél a sátánhoz, miközben az asszony izgatott lesz, kiabál: „A sátán vagyok. Egy hadsereg vagyunk.” A film végét úgy vették fel, hogy csak hárman voltak: a nő, az ördögűző pap és a rendező – a stáb nélkül. 2016 május elsején történt az eset, Amorth atya nem sokkal később, szeptemberben halt meg.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. szeptember 25.