Karrierem elején – a rendszerváltást közvetlenül megelőző időszakban – lehetőségem volt egy hónapot eltölteni egy nemzetközi bankcsoport magyar leányvállalatánál. Akkoriban Magyarországon még a népgazdasági tervezés volt “divatban” ötéves tervek formájában. Csekély tapasztalatom alapján úgy gondoltam, hogy az üzleti vállalkozások nem viszik túlzásba a tervezést, sokkal inkább a piac aktuális hatásai alapján szervezik meg működésüket. Meglepetésemre a magyar kollégák azt mesélték, hogy a mi tervezési rendszerünk eltörpül a bankcsoport aprólékos, mindenre kiterjedő tervezési módszertanához képest. Ennek okait akkor még nem értettem.

Később, mikor magam is vezető lettem, főnökeim, vagy a tulajdonosok tőlem is kérték, hogy az irányított szervezeti egység, vagy önálló társaság éves és középtávú terveit készítsem el. Először meglehetősen felesleges időtöltésnek tartottam ezt, mert úgy gondoltam, hogy még egy évet sem igazán tudunk előre látni, nemhogy ennél hosszabb időszakot. Tapasztaltam azt is, hogy az élet folyamatosan felülírja terveinket, főleg instabil, vagy gyorsan változó gazdasági környezetben. Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megértsem a tervezés lényegét, egy szervezet működésében betöltött szerepét és nélkülözhetetlenségét.

Legelőször az vált világossá számomra, hogy a tervezés egy kiváló lehetőség egy csapat, vagy vezetőség számára, hogy átgondolja az előtte álló hosszabb, vagy rövidebb időszak prioritásait és erőforrás szükségletét. Hasonló módon egy jól összeállított üzleti terv segít abban, hogy bemutassuk partnereinknek (pl. tulajdonosok, finanszírozó bank, támogatók), merre halad szervezetünk és megnyerjük őket ennek támogatására. Az sem baj, ha a tények nem teljes mértékben a terv szerint alakulnak (sohasem fognak), mert a jó üzleti terv abban is segít, hogy gyorsan és céljainkat nem szem elől tévesztve reagáljunk a nem várt eseményekre. Végül, de nem utolsó sorban a terv jó eszköze lehet annak, hogy mérjük saját és munkatársaink teljesítményét és tárgyilagosan és építő módon tudjunk rámutatni a hiányosságokra és a fejlődési lehetőségekre. Mindezek alapján számomra egyértelművé vált, hogy a tervezés és benne a terv, ha megfelelő módon készül, egy kiváló eszköz a különböző érdekcsoportok és partnerek közötti kommunikációra.

Megértettem azt is, hogy a véletlenszerű, pillanatnyi impulzusok alapján való élet végül csak káoszt eredményez, hiszen egy idő után – kitűzött célok és az azokhoz vezető út meghatározása nélkül – nem tudja azt sem megállapítani, hogy mi a fontos és nem fontos egy adott döntés, vagy élethelyzet tekintetében. Ez különösen igaz napjainkra, amikor rendszeresen nagyon sok, egymást sokszor kioltó hatás és információ ér bennünket. A jól átgondolt tervezés segít prioritásaink megértésében és következetes fenntartásában is.

A Biblia is hasonló dolgokat hangsúlyoz, ebből osztanék meg pár gondolatot.

Teremtő Istenünk, akinek hasonlóságára teremtettünk, is tervek alapján cselekszik és minket is behív tervébe. „Uram, te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez, ősrégi terveket,való igazságot.” (Ézsaiás könyve 25,1)

Keresztény emberként is fontos, hogy használjuk képességeinket a tervezés területén, figyelve Isten vezetésére. „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.”(Példabeszédek könyve 16,9)

Fontos, hogy a tervezés ne egyszemélyes gyakorlat, hanem csapatmunka legyen. „Tanácskozás során születika jó terv, és megfontoltság kell a háborúhoz.” (Példabeszédek könyve 20,18)

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2017. szeptember 15.