A civil élethez és szakmákhoz szokottak számára tulajdonképpen egészen különösnek tűnik az a naív egyházi elképzelés, hogy a papságra csak úgy az utcáról toppannak be fiatal férfiak a papi szemináriumba.

A felszentelt papi szolgálat tetemes (és bizonyosan legnagyobb jelentőséggel bíró) része a szentmisén való szolgálat. Logikusnak tűnik ezért, hogy a papi hivatások is legkönnyebben a liturgián és a liturgián keresztül születnek és erősödnek meg a fiatal fiúkban. A papi hivatás megszületése és végigkísérése pedig kétségtelenül legkönnyebben az oltár közelében, a ministránsfiúk között történhet.

Örömmel olvastuk és tesszük közzé ezért az amerikai Brian Williams 2013-ban írt cikkét (általunk friss adatokkal aktualizálva!) arról, miért fontos, hogy az Egyház visszatérjen a csak fiúministránsok (a Szentszék által nemcsak megengedett, de kifejezetten ajánlott!) gyakorlatához.

Immár 23 éve, hogy az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció hivatalosan is engedélyezte, hogy lányok is oltárszolgálatot végezhessenek a szentmisén. Kevés olyan téma van, ami annyi eszmecserét és vitát eredményez, mint ez.

A híveknek éveken át azt mondták, hogy a lányministránsok nincsenek negatív hatással a papi hivatásokra. Ami azt illeti, túlságosan sokan közelítették meg ezt a kérdést egyszerűen úgy, mint “nemek közötti egyenlőséget” a lányok számára. Egyesek azzal is érvelnek, hogy az Egyház döntött, és ideje, hogy ezt elfogadjuk és továbblépjünk. Ennél azonban semmi sem áll távolabb az igazságtól.

Engedetlenségből született

Mindenekelőtt tisztáznunk kell, hogy ez kizárólag egyházfegyelmi vita, és nem tanbeli kérdés. Mint számos másik válságtünet, a lányok oltárszolgálatának gyakorlata is engedetlenségből született. A 1970-ben majd 1980-ban Rómából érkezett tisztázó nyilatkozatok ellenére ez a liturgikus visszaélés tovább folytatódott. Az Egyházi Törvénykönyv 1983-as átdolgozásával azonban lehetőség nyílt a változásra.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. június 8.