A Kaposvári Egyházmegye új főpásztora május 18-án sajtótájékoztatót tartott a kaposvári püspökségen, Lőrincz Sándor újságíró, az egyházmegye kommunikációs bizottságának tagja; Kiss Iván marcali esperes, plébános, a kommunikációs bizottság vezetője, valamint a média munkatársainak részvételével.

Lőrincz Sándor, a Spiritus című egyházmegyei lap főszerkesztője bevezetőjében kiemelte: mivel az új főpásztor felszentelése és beiktatása után új kezdetet ígért, a sajtótájékoztató témája is erre épül. A Kaposvári Egyházmegye nagyobb figyelmet fordít a kommunikációra: szeretnék tudni, mit várnak tőlük a média képviselői, miben lehetnek segítségükre; és szeretnék, ha a sajtó az ő segítségükre lenne az örömhír továbbadásában. A nagy dolgok csendben történnek – mutatott rá a kaposvári újságíró. Hozzátette: ha az Egyház és a sajtó kölcsönös együttműködése a bizalomra épül, akkor lehetséges, hogy valóban úgy tudjuk terjeszteni az örömhírt, ahogy minden megkeresztelt embernek tennie kellene.

Az Egyházzal kapcsolatos kommunikációról szólva Varga László püspök így fogalmazott: „Elég hosszú utat kellett megtennünk. Annak idején, amikor elkezdtem szolgálatomat, a sekrestyébe és a templomba volt beszorítva a kereszténység.” Hangsúlyozta, hogy nagyon örül e lehetőségnek, és új kezdetre hívta a sajtó képviselőit.

„Szeretném, ha az az örömhír és az a program, ami nálunk kétezer éves, közkincs lehetne mindenkinek. A térítés szándéka nélkül, mert – Ferenc pápát idézve – a kereszténység vonzással terjed, és »fertőzéssel«. Meg kell fertőzni az embereket a szeretet jó hírével.”

Püspökké szentelésekor és beiktatásakor szolgálatának két fő irányát jelölte meg: az irgalmat és az evangelizációt. Ezzel kapcsolatban a csütörtöki sajtótájékoztatón Varga László elmondta: „Amióta elfogadtam a hivatásomat a papságra, az életemet összekapcsolta a Jóisten a sebzett, megtört, beteg és szegény emberekkel. Ez folyamatosan végigkísérte az életemet, és ezt az utat szeretném folytatni most az egyházmegye főpásztoraként. Ki kell nyújtani a kezünket mindazok felé, akik szükségben vannak. Nem csak a látványos mélyszegénységben élőkre gondolok; azokra is, akiken nem látszik, és mégis megtört a szívük, a kapcsolataik, és segítségre szorulnak. Az a jó hír, amit az Egyház az evangéliumokból merítve tanít, nekik is örömhír és segítség, és tudja gyógyítani a kapcsolataikat. Ez az egyik vonal, amit egy szóval fogalmaztam meg a püspöki címeremben: az irgalom.”

A másik fő irányvonallal, az evangelizációval kapcsolatban a megyéspüspök kifejtette: szeretné, ha a sajtó munkatársaival együtt tudnák hordozni a felelősséget és növelni a világosságot, a jót, az igazságot és a szeretetet – eljuttatva minden nyitott szívű ember felé.

Kiss Iván marcali esperes, plébános – Juhász Juditot, a Magyar Művészeti Akadémia sajtófőnökét idézve – elmondta: azért kell kommunikálnunk a világgal, mert az Egyházról mindenkinek a rossz jut az eszébe. Hozzátette: „Szeretnénk, ha jó híreink is bekerülnének a sajtóba: hogy élő közösségeink vannak, hogy él az Egyház, hogy együtt dolgozunk önkormányzatokkal, iskolákkal; templomok újulnak meg.”

Varga László kiemelte: a sebzett, megtört embereknél, hajléktalanoknál az anyagi és a fizikai szenvedés vagy hiány mellett óriási lelki hiányt is tapasztalt az elmúlt évtizedekben. 

Ha tisztelni tudjuk az ember méltóságát, akár a sajtón keresztül, már gyógyítottunk; és ahogyan megszólítjuk vagy meghallgatjuk őket, már lehet gyógyító. Nagyon sokféle lehetőség van erre – hangoztatta a főpásztor, hozzáfűzve: „Úgy gondolom, hogy ebben akkor is tudunk lépni, ha esetleg anyagi szükségben vagyunk mi magunk is, és nem tudjuk azt a mérhetetlen mennyiségű hiányt, szenvedést orvosolni, amivel találkozunk.”

A Somogy Televízió munkatársának kérdésére, hogyan szeretné megszólítani a fiatalokat, az új megyéspüspök így fogalmazott:

„Remélem, hogy találok olyan fiatalokat a körünkben, akik a neten lógnak, és beszélik azt a nyelvet, amit én nem beszélek; de velem beszélnek.”

A szentelésekor is elhangzott éneket idézve – „meghívtál, hogy vízre lépjek” – elmondta: „Nem tudom, hogy a cölöpök hol vannak, viszont próbálok vízen járni, vagy ahogyan Ábrahámot meghívta az Úr: nem kapott térképet. Csak hinnie kellett, hogy amire meghívták, igaz, és mindig kapott jeleket. Egyik jeltől a másikig megyek, és meggyőződésem, hogy ha ebben az irányban, a fiatalok irányában, hűségesen, kitartóan lépkedek, akkor kinyílnak olyan lehetőségek is, amelyeket most nem látok, és ezeken keresztül sikerül megszólítani őket. Nekem is tanulnom kell ezt a nyelvet. Generációs különbség van köztük és köztem, de a Szentlélek örök fiatal. Érti a nyelvüket, az enyémet is, és akkor – meggyőződésem – sikerülni fog.”

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. május 21.