Találkozás Varga Lászlóval, a Kaposvári Egyházmegye új püspökével

Varga Lászlót, a kaposvári Szent Imre-templom plébánosát, általános püspöki helynököt nevezte ki a Kaposvári Egyházmegye főpásztorává Ferenc pápa. A karizmatikus papot harmincöt éve szentelték, s valódi megtérésében szerepet játszott A címzett ismeretlen című Pilinszky-próza.

Laci atya a Szentlélek embere, aki egész napos szentségimádást honosított meg a templomban, s az elesettek, szegények gyámolítója maradt megyéspüspökként is. Püspöki jelmondat helyett egyetlen szót választott a május 13-i szentelésére és beiktatására: irgalom. A „gyújtogató plébános”, a „csend barátja” az egyházmegyében szeretné tovább erősíteni az evangelizációt, és szolgálatához folyamatosan kéri a humor ajándékát. Szüntelenül imádkozik azért, hogy erősödjön alázatban, bölcs döntéseket hozzon, képes legyen a lelkek megkülönböztetésére, s túláradjon benne az öröm.

– Milyen egyházmegyét örökölt elődjétől, Balás Béla püspöktől?

– Területileg a legkisebbek vagyunk, a papok átlagéletkora negyven körüli. Sok a lehetőség a Szentlélekre-figyeléshez és nagy öröm számomra, hogy a paptestvérek élnek is ezzel. Természetesen a szenvedés sem kerül el bennünket, de ez része a szolgálatnak és az áldozatnak. Reményteli a lelkiségi mozgalmak jelenléte. Sok hívőt és keresőt megszólít a Cursillo, az Antióchia, a Házas Hétvége, a karizmatikus megújulás, a Magyar Schönstatt Mozgalom. Örömteli az is, hogy az elmúlt huszonnégy évben nagyon sok templom és plébánia, közösségi ház újult meg kívül és belül, bár a hivatások száma fogy. Akik viszont papi szolgálatra készülnek, azok tele vannak lelkesedéssel és örömmel. Teljes az intézményrendszerünk, igyekszünk lélekkel is megtölteni azokat.

– S ha álmodna, milyet álmodna? Kidobna mindent, mi antik?

– Az egyház mindig megújulásra szorult a történelem során. Nem dobnék ki mindent, mi antik, inkább olyan egyházmegyéről álmodom, amelynek minden tagja egyre mélyebben felismeri Isten szenvedélyes szeretetét irántunk, és ebből a szeretetből erőt merítve megpróbál mindenkit szeretni, még az ellenséget is, ahogy Jézus kéri. Én is hiszem azt, amit Vianney Szent János is mondott: A világ azé, aki szereti, és ezt be is tudja bizonyítani.

– Az egyházmegyében meglehetősen színes az egyházi oktatás palettája, sőt lelkigyakorlatos ház működik Kaposszentbenedeken, Balatonbogláron egyházmegyei üdülő, és néhány hónapja szentelték fel a zselickislaki szeretetotthont. Tehát munkaadóként is jelentős az egyház szerepe. Hogy látja, minden vezető a helyén van?

– Mivel általános helynöki szolgálatom leginkább a papokra, a hívekre irányult, ezért az intézmények életébe nem kellett beleszólnom. Szeretném valamennyit belülről megismerni, hogy tudjak segíteni, ha kell.  

– Az elmúlt időszakban Somogyban is jelentős projektek indultak el a zarándokturizmus terén. A híres búcsújáróhelyek, Andocs, Segesd is nagy lépést tehet előre…

– Mindkét kolostor felújítás előtt áll, amihez kellő állami támogatást kaptunk. A nehezebb az lesz, hogy megtöltsük élettel, tartalommal, de már elkezdődött a tervezés, és remélem, hogy megtaláljuk azokat a módokat, amelyekkel életet vihetünk az öreg falak közé.

– A kaposvári Szent Margit-templomot Balás püspök az egyházmegye lelki cukrászdájának nevezte, míg a Szent Imrét lelki laboratóriumként aposztrofálta. Mi lesz a felújítás előtt álló Szent Imre-templom közösségével?

– Nagyon remélem, hogy a felújítás alatt és után is a már meglévő közösségek folytatják a szolgálatukat, és mivel kövek alatt nő a pálma, ez komoly megpróbáltatás lesz a közösségeknek, de reményeim szerint utódom, Tomanek Ferenc atya, korábbi káplánom vezetésével megerősödve jönnek majd ki ebből a helyzetből. Szükségem van a közösségek szolgálatára és a jelenlétemmel is támogatni fogok minden evangelizációs folyamatot, de nem csak a Szent Imre-templomban, hanem másutt is.

– Mi jelenthet igazi felkészülést egy püspöknek?

– Ugyanaz, mint a plébánosnak. Isten jelenlétében maradni és a Szentlélekre figyelni, a valóságban élni és a valóságot szeretni, mert „a valóság Krisztusban van”.

– A politikának hol a helye?

– Minden politika, de a politika nem minden – ezzel a címmel 2005 adventjén rendezett a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége egy remek hangulatú, lélekemelő kerekasztal-beszélgetést a kaposvári katolikus gimnázium tornacsarnokában, ahol Balog Zoltán faggatta Orbán Viktort és Balás Béla püspök atyát. Itt is bebizonyosodott: a politika nem minden, mert egy sokkal nagyobb programot kell megvalósítani az adott történelmi helyzetben; ez több mint 2000 éves, és úgy hívják: Hegyi beszéd. Hiszem, hogy ez a demokráciában is olyan ajándék, amelyik nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a társadalmi életünk az egység és a szeretet irányába tartson.

– Ezen a rendezvényen hangzott el Orbán Viktortól – aki akkor nem volt miniszterelnök –, hogy „az ember akkor a legerősebb, amikor térden áll”. Mi a politikusok teendője?

– Meg kell térni a püspököknek, a papoknak és a híveknek is. Krisztus-követőkké kell, hogy váljunk, ezért a politikusoknak is meg kell térniük, hogy valóban komolyan gondolják választóik szolgálatát.

– Semjén Zsolt szerint a vallás nem magánügy, hanem a legszemélyesebb közügy. Osztja a miniszterelnök-helyettes véleményét?

– A vallás valóban közügy, de a vallásosság kevés, hiszen Jézus abszolút vallásos közegben hirdette meg az evangéliumot, és hívta meg követésére kortársait. Többet kínált, mint a közügyek gyakorlása: Isten országát és a mennyek országát hozta el.

– A jó és a rossz örök harcban állnak értünk. A szellemi harcról régóta tanít ön is, hiszen a New Age térhódítása valódi veszélyforrás. Óvakodnunk kell egyebek mellett a hamis istenektől, a jóslástól, a horoszkóptól, boszorkányok tanácsaitól, a reikitől, a kineziológiától, a sátáni zenéktől és filmektől, a fehér és a fekete mágiától, a törökszemtől, a horoszkóptól, s olyan könyvektől, mint a Harry Potter. Az egyházmegye felfrissülhetne, ha az itt élők – hívek és nem hívek – hallanának az ellenoldal ténykedéséről, s mindent szétszóró, romboló hatásáról…

– Jézus küldetésében nagyon fontos a szellemi harc, és ez a harc az övéi, a követői életében is folyamatosan valóság. Olyan harc, ahol a háborút már megnyerte Jézus, hiszen legyőzte a sötétség fejedelmét, de a helyi csatákat nekünk kell megvívni. Ezért fontos, hogy az evangélium fényében beszéljünk a szellemi valóságokról, és tanítsunk mindenről, de ebben a küzdelemben kerülni kell azt, hogy mindenben a sátánt és a démonokat keressük, mert a mi utunkat az Isten-keresés és a Krisztus-követés kell, hogy meghatározza. És mindezt azzal a bizonyossággal, amit Jézus a tanítványainak szabott, amikor visszatértek az első nagy missziós útjukról, és boldogan mesélték: a Te szavadra még az ördögök is engedelmeskedtek nekünk. Jézus válasza helyre teszi őket: Ne annak örüljetek, hogy a démonok engedelmeskedtek nektek, hanem annak, hogy nevetek fel van jegyezve a mennyben. Ezzel a bizonyossággal, naponta kell megvívni a szellemi harcot és követni Krisztust.

Az interjú elolvasható itt.

Létrehozva 2017. május 17.