áhitatot adjatok nekem
a katedrálisépítők áhitatát
(kik a maguk képére és hasonlatosságára
tornyokat emeltek
de lehet hogy ők lettek hasonlatosak
a kezük nyomán felemelkedő kőcsodákhoz)
a bűnös szerelem kénköves poklában fortyogok
a szoborépítők

a szoborrombolók
a sírkamrák sárga derengésébe
az értelem első borzongásába
hazatalálók
áhitatát

csak egyszer hajtsam homlokom a földre
csak egyszer nyíljon rá szemem
egy nemlétező túlvilágra
örökkön örökké élni fogok
és nem fázom soha többé

(In: Innen és túl. Versek az Isten-kereső emberről,  PPEK)

Létrehozva 2016. szeptember 5.