Fiatalkorom kedvenc viccei közé tartoztak a jereváni rádió álhírei, amikor –legalábbis a viccből- kiderült, hogy a hír mégsem úgy igaz, inkább az ellenkezője. A szerk.

Angol nyelvű hírekben olvastam először néhány napja, hogy egy párizsi templomot rendőrök megtámadtak, az ott tartózkodókat egyszerűen eltávolították a helyszínről.

Az első képeken valóban ez látszott, aztán jöttek a további képek – ezeken miseruhát viselő emberek feküdtek a földön, akiket a rohamrendőrök kivonszoltak a templomból.

Láttam egy rövid videót is, ahol a teljes felszereltséget viselő rendőrök nemes egyszerűséggel törtek-zúztak belül, összetörték a képeket és berendezéseket, a nagyobb tárgyakat pedig kivitték a templomból.

A Szemlélek blog (Papokat vernek francia rendőrök?) próbálta értelmezni a hírt és további információkat adni a történtekhez – az épületet eladták, oda állítólag „szélsőjobboldali” társaság költözött be. A blogíró végső konklúziója:

„Ha azonban valakik megtámadták a katolikus egyházat ebben az esetben, azok aligha a francia rendőrök voltak”.

Szeretném az esetet tovább árnyalni, mivel további információk jelentek meg az esettel kapcsolatban.

“Ők voltak abban a templomban, mert nem volt más hely, hogy megünnepeljék a rendkívüli rítust, XXIII. János pápa Misekönyve (1963) szerint. A tulajdonos eladta az épületet 3.000.000 Euróért. Nem engedhették meg maguknak, hogy megvegyék, és egy ingatlanfejlesztő vette meg, hogy parkolóházat építsen ide.
Ez a stabil csoport három vagy négy tucat hívőből állt. Kérésük ellenére a párizsi egyházmegye nem biztosított számukra egy plébániát vagy egy papot. Megtalálták Guillaume de Tanoüam atyát, az Ecclesia Dei-hez tartozó Jó Pásztor Intézetet, de az egyházmegye megtagadta a hozzáférést a használaton kívüli templomhoz, mise megtartásához.
Amikor megérkezett a rohamrendőrség, megkérdezték a párizsi egyházmegyét, hogy cselekedhetnek-e. Az egyházmegye szabad kezet adott nekik. Nem akartak várni egy fél órát sem, amíg vége lesz a misének. Inkább azzal kezdték, hogy fogták a papot az oltárnál, a földre vágták; mozgásképtelenné tették, és úgy gondolom, hogy bilincsbe verték és bevitték a börtönbe, hogy ott töltse az éjszakát, amíg a tárgyalás le nem zajlik a bíró elnökletével.”
Ha a párizsi egyházmegye akarta volna, maradhattak volna a Szent Rita templomban, hogy a rendkívüli rítus szerinti szentmisét elvégezzék..

Sajnos az egyházmegye úgy döntött, hogy a pénzt a muszlimok befogadására és elfogadására költi, így a templomot le kell bontani, és parkolókat kell építeni.

Ők inkább bezárják a templomokat, minthogy engedélyezzék azt a miseváltozatot, amely 1970-ig az egyetlen érvényes változat volt. XIV Benedek Summorum Pontificuma szerint ez még soha nem volt megtiltva. Most elmondhatjuk, hogy még soha nem volt megtiltva, és megengedve sem.”

A katolikus pap elleni brutális fellépés ellentétes azzal a marxi törvénnyel, amit gyakorolnak Franciaországban, amely védi a házfoglalókat, akik átveszik a hatalmat mások tulajdona fölött. Azaz, ha a támadók muszlimok lettek volna és nem ez a katolikus csoport, akik próbáltak menedéket találni a használaton kivüli templomban, akkor tiszteletben tartották volna házfoglalói jogaikat (“a megszállás joga“).

Az angol nyelvű blog konklúziója:

„Nyilvánvalóan jobban aggódnak […] a muzulmán menekültek, mint a papok és hívők miatt, akik menedéket kerestek egy elhagyott templom belsejében, hogy imádják az Urat.”

Kizárnak benneteket a zsinagógákból, s eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek. (Jn 16,2)

Angol nyelvű forrás

Létrehozva 2016. augusztus 6.