Védőnők és támadónők
Valóságos kommentáradat érkezett az utóbbi órákban a 777 cikkéhez, amelyben a Bethesda Kórház azon döntését közöltük, amely szerint az épülő szülészeti osztályon – egyedüliként Magyarországon – nem végeznek abortuszt.
Negyedik gyerek vagyok a családban, ez már két évtizeddel ezelőtt is különlegesnek számított – most meg már lassan sajnos az elképzelhetetlen kategóriába tartozik. Születésem előtt néhány hónappal – miközben én békésen szunyókáltam édesanyám méhében – ő elment a szokásos kontrollvizsgálatra, ahol szóba került, hogy bizony engem már három jövevény megelőzött. A nem túl jó formában lévő védőnő ezt meghallva az alábbi kérdést szegezte édesanyámnak: “Biztos, hogy megtartja ezt a babát, ha már a negyedik? Nem akarja elvetetni?” Be se fejezhette a gondolatot a fehér ruhás dolgozó, kapásból érkezett édesanyám válasza: “Elnézést, maga védőnő, vagy támadónő?”
Hiszem, hogy az életet Isten adja, és büszke vagyok arra, hogy édesanyám boldogan fogadta el ezt az ajándékot!
A 777 oldalára érkező kommentek közül egy nagyváradi asszonyét osztom meg Veletek, mert mindig az élő példa a legtanulságosabb:
Engedjétek, hogy a magzatok az élő példák lehessenek! Hogy ők lehessenek az élet hírnökei, az anyaság csodálatos hírnökei és nem utolsósorban Isten legszebb hírnökei!
Létrehozva 2016. július 26.
