Ne hagyjuk elnéptelenedni szülőföldünket és ne vesszen el a magyarság hite – erről beszélt a csíksomlyói búcsú ünnepi szónoka, Csintalan László tiszteletbeli kanonok és főesperes, csíkdelnei plébános május 14-én.

A csíksomlyói hegynyeregben idén is százezrek gyűltek össze a hagyományos pünkösd szombati búcsún. A szentmise főcelebránsa, Bíró László tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családpasztorációért felelős tagja arra hívta fel a figyelmet, hogy akik elzarándokoltak a csíksomlyói Szűzanyához, akik ragaszkodnak hozzá, azok nem árvák. Ferenc pápa nyomán elmondta: Ne engedjük, hogy az egyház árvaházzá legyen, ne engedjük el a szűzanyát! Majd hozzátette: azt se engedjük, hogy nemzetünk árvaházzá legyen.

A csíksomlyói búcsú ünnepi szónoka Csintalan László tiszteletbeli kanonok, tiszteletbeli főesperes, csíkdelnei plébános volt. Szentbeszédét teljes terjedelemben közöljük.

Kedves Zarándok Testvérek!

Itt, a Kis-Somlyó és a Nagy-Somlyó nyergében, az érsek úr és a püspök urak vezetésével, paptestvérek koncelebrálásával, a ti jelenlétetekkel és imádságotokkal, éneketekkel dicsérjük a Boldogságos Szűzanyát, a Szentlélek eljövetelének előnapján. Gyönyörű ez a hely, amelyben mi valóban nyeregben érezzük magunkat. Nem a mi érdemünkből, hanem a Jóisten gondviselő jóságából, a Szűzanya közbenjárásából és a jó ferences pátereknek azon különleges képességéből, amely mindig megnyilvánult, hogy jól megválasztották mindig szerzetesházaiknak, kegyhelyeiknek a helyét és nemcsak jól megválasztották, hanem évszázadokon keresztül őrizték is azt. És hisszük, hogy őrizni fogják ezután is.

A gondviselő jó Istennek az irgalmasságáról elmélkedünk, hiszen az irgalmasság évében vagyunk, és a Jóistennek a gondviselő jósága, irgalmassága megnyilvánul a teremtésben, a megváltásban és a megszentelés művében is.

Hogy a teremtés művében megnyilvánul, annak legbeszédesebb bizonyítéka, ez a gyönyörű csíki, csíksomlyói táj, ahol a fények és az árnyak különleges játéka megfigyelhető, azután pedig a télnek, a tavasznak, a nyárnak és az ősznek a páratlan szép színei mind az alkotóra utalnak. De leginkább az ember, puszta létével a teremtő Istennek a jóságát, irgalmasságát hirdeti. Mert az, hogy létezem, neki köszönhető.

Kedves zarándok testvérek, ezt mindig elmondjuk a hiszekegyben, hogy „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében”. A hitvallásunknak az első sora, amelyet hála Istennek minden keresztény ember egyformán mond, arra utal, hogy én, az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember, hiszem a Teremtőt és hiszem a teremtést.

Egyházunk szép csokorba szedi a Biblia olvasmányait, amelyekkel köszöntjük a Boldogságos Szűzanyát. Az első szentírási olvasmányunkban a mózesi áldásról hallottunk. Ezt az áldást katolikus templomainkban mindig újesztendő első napján olvassuk fel. Isten meghagyja Mózesnek, hogy áldják meg a népet Áron és az ő fiai. Mit jelent megáldani? Azt jelenti, hogy akarom, hogy élj és akarom, hogy még jobban élj. Isten megáldotta a teremtésben az egész világmindenséget, benne az élővilágot és természetesen benne engem, embert is, és azt mondta, hogy akarom, hogy élj és akarom, hogy még jobban élj. S az embereken keresztül megáldotta a népeket is. A mi népünket is, és arra is azt mondta, akarom, hogy szülőföldeden élj, és még jobban élj.

Kedves testvéreim, ezt az áldást élvezzük most, a Jóistennek a gyönyörű teremtett világában, e csíki tájban, ahol ezt a teret betöltöttük, de ahonnan Isten áldását és a Boldogságos Szűzanya áldását akarjuk magunkkal vinni, hogy betöltsük azt az életteret is, ahol mindennapjainkat éljük. A családi ház életterét, a falunak, a városnak az életterét, az országnak az életterét, mert Isten áldása erre is szól. És ha jó nekünk itt, a somlyói szent hegyen összekapaszkodva imádkozni, akkor ebből erőt kell merítsünk ahhoz, hogy otthon is, családunkkal, házastársunkkal, gyermekünkkel, de falunkkal is, egyházközségünkkel, egész népünkkel összekapaszkodva imádkozzunk. Isten áldását kérjük, hogy a nekünk adott életteret betöltsük, hogy ne maradjon beszegezett ház, gyermek nélküli iskola, megfogyatkozott falu és város, és főleg ne maradjon megfogyatkozott ország és szülőföld. Be kell töltenünk, testvéreim, életterünket! Isten áldása, kedves testvéreim, a teremtő Istennek az áldása, amely megnyilvánul teremtett világában, a világegyetemben és megnyilvánul az emberben is, így kell lecsapódjon ezen szent hely áldásaként a mi mindennapi életünkbe, az én mindennapi életembe.

Kedves zarándok testvérek, a teremtés címén a Jóisten ura az egész világnak, és ura az embernek is és uram nekem is. Tudjuk, hogy nemcsak teremtő, hanem megváltó és megszentelő Úr. Az én mindenható Istenem. És bármi más akar úr lenni fölöttem, nem teheti, mert egyetlen urat ismerek el fölöttem, az a teremtő, megváltó és megszentelő Isten.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. május 15.