Ifjú koromban számos korosztály létezett. Születtek babák, akik csecsemők lettek, majd kicsik, gyermekek, kamaszok, ifjak, fiatalok, középkorúak, idősek, öregek, aggok. Ki-ki korához képest igyekezett élni és viselkedni: alkalmazkodni, engedelmeskedni, lázadni, dolgozni, nevelődni, nevelni és felelni.

Újabban, amióta a gondolkodást és a bölcsességet divat összetéveszteni az ideológiával, már a kisgyermekeket is fölnőttként kezelik, megtagadva tőlük az életpéldát, az irányítást, aminek következtében arra kényszerülnek, hogy minden élettapasztalat nélkül családi “falkavezérek” legyenek. A föladatot persze nem tudják ellátni, hisztiznek, ordítanak, túlmozgásosok lesznek, szétszórtak, diszlexiások, s rugdossák, köpködik az anyukájukat. Pofonért koldulnak, ahogy Konrád Lorenz írja Az emberiség nyolc halálos bűne című könyvében – 7. főbűn.

Hiába könyörögnek, a pofont nem kapják meg, a liberális nevelési ideológia megtiltja a szülőknek, hogy csemetéiket a helyükre tegyék. Márpedig a rend, így az életrend is ott kezdődik, hogy az ember a helyét megkeresi és megtalálja. Aki a helyét betöltötte, kinőtte, följebb lép: inas lesz, segéd, mester. Az ideológiától lebunkózott szülők maguk is kiesnek a rendből, s megtagadják magukat gyermekeiktől, szegények ily módon szellemi árvákként nőnek föl. Szemükben a szülők pipogya, példaképnek nem tekinthető rakás szerencsétlenségek. “Egy szolgaian gyáva emberrel nem érdemes azonosulni” – írja Lorenz.

Pénzt lehet és kell a papától-mamától kérni, naná, ők pedig lihegve, erőiket megfeszítve adnak, ily módon kunyerálnak ivadékaiktól némi szeretetet: autóval, lakással, apanázzsal próbálják megvásárolni szívüket – mint valami cédáét. Beszélgetni? Miről? Minek? Kivel? Ki fogadja meg olyas valaki tanácsát, akit már a bölcsőben lenézett?

A liberális ideológia tagadja a hierarchiát, a rendet, az emelkedést, ám a lenézés mégis létezik, meg a fölfelé törekvés is. Csak éppen e tagadás folytán, a Tagadás Szelleme hatására az út bensőből külsővé válik, ami végső fokon a benső út eltorlaszolását jelenti.

“Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:/ Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” – Írja Wörös Sándor. A létra ősjelkép: Jákob is létrát látott álmában, amikor az angyallal küzdött, s a különböző ősrégi beavatási rendek is használják a létra-lépcső jelképet. Létrás Szent János (580-650) 30 létrafokon keresztül vezette tanítványait az istenszeretetre. Weöres idézett két sora az emberi lét alapszerkezetét adja. Föld és ég összekötői vagyunk, s utunkat nem a karrier, a pénz, a siker külső vakvágányán kell bejárni, hanem a benső emelkedés létráján.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. március 21.