Mit mondtak a történelem nagyjai a Názáretiről?

Larry Kingtől egyszer megkérdezték, melyik történelmi szereplőt interjúvolná meg legszívesebben. Jézust. Szeretném meg­kérdezni tőle, hogy valóban szűztől született-e. A válasza történelmi jelentőségű lenne a számomra” – válaszolta King. A történetet Billy Graham idézi fel Üdvösség című könyvében, ahol azt is összegyűjtötte, mit mondtak a világtörténelem nagyjai Jézus Krisztusról. 

Jézus egyszer egy provokatív kérdést tett fel tanítványainak:

Kinek mondanak engem az emberek?

Ők pedig felelének: Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül. És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.” (Márk 8:27–29)

Évszázadokon át gyűltek a történelmi dokumentumok, amelyek tanúbizonyságot tettek Jézusról. Már az első században Josephus Flavius, a zsidó történész – akivel kapcsolatban vitatott, hogy ő maga elfogadta-e Jézust Messiásnak – így erősítette meg azt, hogy milyen hatást tett Jézus Krisztus a követői szívére és lelkére:

Ebben az időben élt Jézus, ez a bölcs ember… (aki) sok zsidót és görögöt megnyert.

Ő volt a Krisztus. És ámbár főembereink följelentésére Pilátus keresztre feszíttette, most is hívek maradtak hozzá azok, akik addig szerették. Mert harmadnap feltámadt és megjelent közöttük, mint ahogy Istentől küldött próféták ezt és sok más csodálatos dolgot előre megjövendöltek felőle. S még ma is megvan a keresztények felekezete, amely róla vette a nevét.”

Két második században élt történész és filozófus, Mártír Jusztinosz és Tertullianus utalnak írásaikban egy olyan hivatalos dokumentumra, amelyet Pontius Pilátus küldött Rómába, és amely így írt Jézus megfeszítéséről: „Tiberius (…) miután híreket kapott Palesztinából azokról az eseményekről, amelyek világosan megmutatják az igazságot Krisztus isteni természetéről, a szenátus elé vitte az ügyet, személyes döntésével együtt, amely Krisztus mellett szólt.”

Valójában Pontius Pilátusnak Jézus perével, megfeszítésével és feltámadásával kapcsolatos tetteiről számos korai forrás említést tesz, köztük Jusztinosz, Tertullianus és Euszebiosz, akik beszámoltak arról, hogy megvizsgálták a Pilátustól Tiberius császárnak Jézus peréről és kivégzéséről küldött leveleket. Bár sokan kétségbe vonják ezeknek a forrásoknak a hitelességét, egyáltalán nem elképzelhetetlen az, hogy Júdea kormányzója megfelelően dokumentálta az Izraelben történt drámai eseményeket, mert Rómából teljes körű beszámolót vártak el tőle a császár számára.

Még a negatív tartalmú történeti dokumentumok is bizonyítékot tartalmaznak a bibliai történet igazságáról és erejéről. A negyedik században élt római császár, Julianusz Aposztata ellenséges volt a keresztényekkel szemben, akikről rendszeresen becsmérlően írt. De még a sértései is bizonyítékul szolgálnak: „Jézust (…) már háromszáz éve ünneplik, jóllehet életében nem tett semmi hírnévre méltót, hacsak valaki nem tartja nagy dolognak a bénák és vakok meggyógyítását, valamint a démonizáltak megszabadítását… Ezek a durva galileaiak nemcsak a saját szegényeiket, hanem a mieinket is táplálják, befogadva őket az agape (szeretet) közösségükbe.”

Julianusz életének vége egy érdekes „visszaható” bizonyságot is hordoz. A perzsákkal vívott egyik csatában halálos sebet szenvedett és hamarosan meghalt. Számos beszámoló szerint tőrét az ég felé tartva, utolsó szavaival ezt mondta:

Vicisti, Galilaee (Győztél, Galileai)

Szókratész athéni filozófus, aki négy évszázaddal Jézus előtt élt, fő feladatának az igazság keresését tartotta. Leghíresebb mondása így szól: „Tudom, hogy semmit sem tudok.” Bár ettől a híres görög filozófustól nem maradt fenn semmilyen írásos mű, követőinek – különösen Platónnak – köszönhetően tudunk róla, mert ők „feljegyezték mindazt, amit mondott és tett”.

Szókratész 40 évig tanított, Platón 50 évig, Arisztotelész 40 évig, míg Jézus csak három éven át. Mégis, Krisztus hároméves szolgálata mérhetetlenül felülmúlja az ókor három legnagyobb filozófusának együttvéve 130 éves tanítói tevékenységét.

Ez a vélemény egybecseng azzal, amit Ágoston mondott a negyedik században: „Nagyon bölcs és nagyon szép mondásokat ol­vastam Platón és Cicero műveiben, de egyiknél sem olvastam azt, hogy »Jöjjetek énhozzám, akik megfáradtatok és meg­terheltettetek«.”

Sok évszázaddal később, az 1700-as években a nagy hatású svájci–francia filozófus, Jean-Jacques Rousseau így írt tisztelettel Jézusról: „Ha Szókratész élete és halála egy böl­csé volt, akkor Jézus élete és halála egy Istené. Feltételezhetjük azt, hogy az evangéliumi történet merő fikció? (…) mert nem hordozza magán a fikció jellemzőit.

Ellenkezőleg, Szókratész története, amelyet senki nem kérdőjelezne meg, nincs annyira alátámasztva, mint Jézusé.

A Krisztusról szóló igazság abszolút érvényű, ezért élete és halála megerősíti azt, hogy a feltámadása is beteljesedett.”

Johann Sebastian Bach 18. században született mesterműveinek középpontjában Krisztus halála és feltámadása állt. Amikor Bach 1750-ben meghalt, azt írták róla, hogy „áldott lelkét átadta Megváltójának”.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2023. szeptember 24.