Mit jelent az igazi barátság? Jó némelyeknek százszámra vannak úgynevezett barátai a Facebookon – a valós életben mégis magányosak.

Isten országa alapvetően különbözik minden más országtól. Ezért fel kellene hagynunk a számítgatással. Egyáltalán nincs jogunk semmire sem. Istennel nem lehet üzletelni.

Természetesen vannak hívő keresztények, akik másoknál többet teljesítenek. Talán már fiatalon hitre jutottak. Az egyik erősebb, és nagyobb felelősséget visel. A gyengébb kevésbé terhelhető. Ha Isten többet vár el tőled, akkor fel is készít, hogy jobban szolgálhass Neki, és ezzel dicsőítsd Őt.

Minden kegyelem

Isten könyvelésében ez áll: minden kegyelem. Hit által van üdvösségünk, kegyelemből, és nem saját tetteinkből fakadóan. Óriási kiváltság, hogy Isten gyermekei lehetünk. Micsoda lehetőség, hogy már fiatalon megismerhetjük Istent, nem pedig csak hetvenévesen, amikor erőnk már kevesebb ahhoz, hogy munkások legyünk az Ő szőlejében. Isten ugyan mindenkit megajándékoz az örök élettel, aki csak elfogadja a Fiában felkínált lehetőséget, akár korán, akár későn jön valaki Őhozzá. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elodázhatnánk a döntést. Senki sem tudhatja, hogy a gazda szólítja-e majd még a tizenegyedik órában, vagy esetleg már süketté vált az Ő hangjára.

Aki csak idősebb korban jutott hitre, ne csüggedjen el, hanem legyen hálás. Az „utolsó óra” munkája is számít. Ők Pállal együtt mondhatják: „… ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért” (Filippi 3,14).

Az Úr a szívünkbe szeretné vésni: a hívő keresztény élet az Isten Fiába vetett hit által elnyerhető kegyelemmel kezdődik, és kegyelemmel is végződik. Ez a titok. Ennek tudata őriz meg bennünket az összehasonlítástól. Gátat vet az önzésnek, és arra ösztönöz minket, hogy cselekedjünk, míg Ő vissza nem jön.

Bruno Schwengeler (1939-2014)

Egyre többen szenvednek a magánytól. A világ nyugati felének városaiban a háztartások akár egyharmada egyszemélyes. Számos tanulmány igazolja a barátság hasznosságát. Állítólag a barátság a stressz kiváltotta betegségek legjobb ellenszere. „A barátot nélkülöző élet kudarcot vallott élet” – vélekedett Arisztotelész. Már a Biblia első lapjain ezt olvashatjuk: „Nem jó az embernek egyedül lenni…”

J. M. Reismann amerikai pszichológus „A barátok meggazdagítják az életet” c. könyvében a barátság három különböző fajtáját írja le:

Barátok között sohasem hiányozhatnak az ilyesfajta mondatok: „Sajnálom; kérlek, bocsáss meg” és „Megbocsátok neked”.

Kölcsönös barátság

A legtöbb ember olyan kapcsolatra vágyik, amelyben mind az adás, mind az elfogadás jelen van, és ezt tekintik az egyedüli valódi barátságnak. A lelki összetartozás – a „vagyunk egymásnak” – áll a középpontban. Az ilyen kapcsolatot kölcsönös hűség, titoktartás, bizalom, szeretet és nagyvonalúság jellemzi. A barátért minden áldozatra képesek vagyunk; gondok esetén még éjszaka is rendelkezésére állunk telefonon.

Az irigységnek semmi keresnivalója ebben a barátságban. Habár a felek nyíltan bánnak egymással, nem szabad a barátot magunkhoz láncolnunk. Amennyiben egy nehéz élethelyzetben valaki más inkább a barátunk segítségére lehet, meg kell őt ismertetnünk ezzel a személlyel. Ez a fajta barátság hat a legtartósabban és legjótékonyabban az egészségre és a közérzetre.

Én magam értékes ajándéknak tekintem a barátnőimet. Néhány nehéz helyzetben elcsüggedtem volna, ha nem lett volna előttem ALS-ben megbetegedett barátnőm, Irmgard Grunwald példaszerűen szilárd hite és Istenbe vetett bizalma (I. G. hosszú ideig, amíg a betegsége engedte, az ethos közkedvelt cikkírója is volt – a magyar kiadó megj.). Egyedülálló barátnőm, Emma vállalta a fáradságot, hogy a 400 kilométernyire élő szüleimet ápolja, mivel akkoriban nekem magamnak nem volt rá lehetőségem. Ő volt az, aki nagyvonalúan felajánlott nekünk egy kamatmentes kölcsönt is, amikor egyszer anyagilag megszorultunk. Kirsten barátnőm évekkel ezelőtt írt üdvözlőlapja még mindig ott függ a konyhaszekrényen: „Magda, olyan jó, hogy Isten megteremtett Téged. Nagyon szeretlek!” Folytathatnám a sort.

Mindezt nem viszonozhatom ugyanilyen mértékben a barátnőimnek. Nem is várják el, és ez teszi annyira értékessé a barátságunkat. Nélkülük le kellett volna mondanom számtalan beszélgetésről, levélről, e-mailről, telefonhívásról, az ajtóm elé tett ajándékokról, imádságokról, amelyek mindig épp a kellő pillanatban érkeztek. Kérdem én: nem vagyok gazdag?

Férfiak és nők közti ilyesfajta plátói barátságok nehezen elképzelhetőek. „Férfiak és nők között nem lehetséges barátság. Ott létezik szenvedély, ellenségesség, tisztelet, szerelem. De barátság nem” (Oscar Wilde).

Egyoldalú barátság

Itt túlnyomórészt az egyik ad, ritkábban kap is valamit. Barátságnak tekinthető az ilyesmi? Megkérdeztem egyszer egy nőtől, aki évtizedek óta törődik egy lelkileg beteg asszonnyal, hogy barátnőnek mondaná-e őt. Gondolkodás nélkül igennel felelt, holott ebben a kapcsolatban csaknem kizárólag a másik személyről van szó. Egy ilyen barátság nyeresége az „adó” fél számára a megelégedettség, hogy másokon segíthet.

Ilyesfajta barátságokat találhatunk a tanár-diákviszonyban, munkaadó és munkavállaló között vagy a lelkigondozás terén. A Pál és Timóteus vagy a Pál és Titusz közötti viszonyt is ide sorolhatjuk. Némely igehely arra enged következtetni, hogy ez az egyoldalú barátság később kölcsönössé alakult: „… nem volt nyugalma lelkemnek, mivel nem találtam Titusz testvéremet” (2 Korinthus 2,13). Timóteusnak ezt írja Pál: „Igyekezz minél előbb hozzám jönni, mert Démász elhagyott engem” (2 Timóteus 4,9-10). Az idősebbek és fiatalabbak között fennálló barátságokat nem lehet kellően értékelni. Ezek a kapcsolatok sok fiatal hívő számára jelentettek és jelentenek mérföldkövet az életükben.

Célirányos barátság

Ez a fajta barátság a leggyakoribb, és mindenki számára ismert. Az ember egy bizonyos céllal jön össze: osztály- vagy évfolyamtársak, szomszédok, egyesületi tagok. Egy ilyen barátság nem ugyanolyan mély és átfogó, mint az elsőként említett. Így túlzott elvárások esetén csalódáshoz vezethet, ha valaki elköltözik, megházasodik, vagy kilép az egyesületből, és emiatt megszakítja a barátságot. E kissé lazább kapcsolatfajta terén akár még plátói barátságok is előfordulhatnak.

Férfibarátságok és legjobb barátnő?

Nők szájából gyakran hangzik el ez a kifejezés: „a legjobb barátnőm” – az a személy, aki mindent tud az illetőről, és akiben ő maradéktalanul megbízik. Egy felmérés szerint sok nő számára a legjobb barátnő még fontosabb is, mint a társ. A megkérdezettek 92%-a inkább a társáról mondana le, mint a legjobb barátnőjéről. Ezt bajnak gondolom. A teremtési rend szerint a házastársak közötti kapcsolat a létező legszorosabb.

Férfibarátságok – léteznek egyáltalán? Egyes nők ezt kétségbe vonják. Az ókorban úgy vélekedtek, hogy igazi barátság csakis férfiak között jöhet létre, nők között viszont nem. Egy nő írta erről: „Két férfi tökéletes barátsága a legmélyebb és legmagasztosabb érzés, melyre két halandó lélek képes; a nőket elkerüli, ami az életben a legjobb” (idézet Gertrude Atherton /1857-1948/amerikai írónő The Conqueror/A győztes/ c. művéből).

Manapság és a mi kultúrkörünkben inkább a nők közötti barátságok állnak előtérben. Természetesen a férfiaknak is van kapcsolatuk más férfiakkal, de jórészt többes számban. Egy férfi ritkán beszél meg találkozót a „legjobb barátjával”, hogy beszélgessen vele, ahogy ezt a nők gyakran megteszik.

Bonnyval, egyik fiunk legjobb barátjával egyszer beszélgetésbe elegyedtem erről a kérdésről. Az ő szemszögéből a férfibarátságok nagyon különböznek a nők közötti barátságoktól. Neki mint férfinak nincs az a vágya, hogy folyton SMS-eket írjon a barátjának, hetente vagy akár naponta beszéljen vele telefonon, és kiöntse neki a szívét. Inkább „semleges dolgokról” beszélget vele. A barátságukat az mélyíti el, ha együtt megnéznek egy focimeccset, vagy valamilyen más közös programon vesznek részt. Személyes, nagy horderejű dolgok inkább csak ritkán kerülnek szóba.

A férfi nemi szerep magában foglal különböző akadályokat, amelyek ellene hatnak a bizalom és a bensőségesség kiépítésének. A férfiak nem nyílnak meg olyan könnyen, félve attól, hogy sebezhetővé válnak, ezenkívül szívesen látnak a másik férfiban riválist. Ezt támasztotta alá egy felmérés, melynek során a férfiak mindössze 14%-a nyilatkozott úgy, hogy van olyan bizalmas barátjuk, akivel a személyes gondjaikat is megosztják.

Mivel magyarázható ez a különbség? Talán genetikai téren találjuk meg az okát. Az emberi agy bal és jobb oldali részből (féltekéből) áll, amelyek mindegyike meghatározott gondolkodási folyamatokért felelős. A bal mindenekelőtt az analitikus, elemző, tárgyias, célirányos viselkedést, míg a jobb a rögtönzött, érzelmeken alapuló, művészi cselekvést irányítja. A nőknek átlagosan 40%-kal több olyan idegrostjuk van, amelyek összekötik a két féltekét. Ennélfogva egy nő gyorsabban képes ide-oda váltani gondolkodás és érzés, észlelés és megfogalmazás között. A jobb agyfélteke egyik erőssége a másik ember érzékelése.

A férfi többnyire csak a bal agyféltekét használja. Általában jobban képes rendszerezni, elemezni, mint a nők. A férfinál a célirányos bal félteke nehézség esetén rögvest megoldást keres. A férfi megoldást kínál, ahol egy nő egyszerűen csak beleérző képességre vágyik. Ezért annyira fontos a nő számára a barátnő.

Ezen ismeret hiányában nem egy férj áll értetlenül felesége baráti kapcsolatai előtt. Ha egy férfi szükségét érzi, hogy egészen személyes dolgokról beszéljen, általában elég neki a felesége. Egy férfi ezt mondta nekem: „Nincs szükségem barátra. A feleségem számomra barát, társ, tanácsadó.” Természetesen a házastársamnak kellene számomra a legbizalmasabb személynek lennie. De a nőknek szükségük van eszmecserére, más nőkkel való barátságra, már csak azért is, mert a legtöbb férfi inkább „hallgatag”. Be kell vallanom: vannak az életemben dolgok és helyzetek, amelyeket a férjem egész egyszerűen azért nem képes megérteni, mert ő férfi, én pedig nő vagyok. Fordítva ugyanez érvényes. Sajnos kissé hosszabb ideig tartott, amíg erre rájöttem.

A Bibliában megtalálhatjuk a férfibarátság kiemelkedő példáját: Dávidot és Jónátánt. Az ő kapcsolatuk kiríni látszik a „szokványos” férfibarátságok sémájából, és nem kevesen a homoszexualitást is belekeverik. Ha ez igaz lenne, Isten részéről minden bizonnyal figyelmeztetéssel járt volna együtt, mert a homoszexualitás nem az Ő akarata szerint való, és bűn. Dee Brestin amerikai keresztény szerző a The Friendships of Women (Női barátságok) c. könyvében annak a feltevésének ad hangot, hogy Dávid és Jónátán két olyan ritka férfi volt, akiket alapvetően a jobb agyféltekéjük határozott meg. Ezt a következőképpen indokolja: „Mindketten rendkívül jól tudtak célra lőni, ez pedig a mai kutatók feltételezése szerint az uralkodó jobb féltekére utaló jel. Dávid ezenkívül költő, zsoltárénekes és hárfás volt, csupa olyan adottság, amelyet a jobb féltekének tulajdonítunk. Jónátán érzékletesen kifejezésre tudta juttatni belső rezdüléseit, ami szintén a jobb agyfélteke erőssége.” Ilyen mély férfibarátságok ma is léteznek.

A hívő keresztények az említett különbségekben a Teremtő zseniális tervét látják. Eltérő mivoltunkban elfogadhatjuk és kiegészíthetjük egymást. Házaspárként közös barátokkal rendelkezni felbecsülhetetlen ajándék. Micsoda segítség, mekkora öröm, ha együtt nevethetünk, sírhatunk, imádkozhatunk, ünnepelhetünk, és közösen birkózhatunk meg a nehézségekkel!

„A barátot nélkülöző élet kudarcot vallott élet.”

Arisztotelész

Mindnyájan hajlamosak vagyunk rá, hogy emberektől függjünk, eközben pedig könnyen elfelejtjük, hogy biztonságunk egyedüli valós alapja Isten.

Ha a barátok csalódást okoznak!?

Bukott világban élő bűnös emberekként csalódásokat is átélünk a kapcsolatainkban. Barátok között sohasem hiányozhatnak az ilyesfajta mondatok: „Sajnálom; kérlek, bocsáss meg” és „Megbocsátok neked”. A szükséges bírálatot imádságban jól elő kell készíteni. Tanács a „fejmosáshoz”: Használjunk enyhe, „szeretet” hatóanyagot tartalmazó sampont, és „hűség” nevű fixálót! Mindezt pedig kellő érzékkel alkalmazzuk!

Csalódást okozó barátságokról a Biblia is beszámol. Pálnak át kellett élnie, hogy egy különösen nehéz bírósági tárgyalás alkalmával az összes többi keresztény, az úgynevezett barátok cserbenhagyták (2Timóteus4,16-17). De nem keserűen viszonyult ehhez, és elmondhatta: „Ne számítson ez bűneik közé! De az Úr mellém állt, és megerősített…” Vélhetően senki sem tapasztalta meg ezt a bizalomvesztést olyan súlyos mértékben, mint maga az Úr Jézus. Három legjobb barátja elaludt, amikor a leginkább szüksége lett volna rájuk (Gecsemáné-kert). Júdás pedig a barátság jelével, csókkal árulta el Őt. Jób barátait ugyan kitünteti, hogy hét napon át vele együtt gyászoltak, anélkül hogy egyetlen szót is szóltak volna. Azt követően azonban igazságtalanul megvádolják őt, Jób pedig később azt a megbízatást kapja, hogy imádkozzon a barátaiért.

Ha valakit, aki látszólag egyáltalán nem érdemes rá, változhatatlan barátsággal ajándékozunk meg, akkor vagyunk a legközelebb Jézus Krisztushoz. Ő is önmagáért szeret engem. Hányszor éreztem már magam megszégyenülve, hűségétől lenyűgözve, ha éppen olyankor bizonyította meg irántam való barátságát, amikor a legkevésbé érdemeltem meg, és nem is vártam volna.

A legjobb barát

Házasságunk tizedik évében egy költözést követően szenvedtem a barátok hiánya miatt. Sok éven keresztül Isten volt a legjobb, sőt egyetlen barátom, ahogy ezt az egyik ének is megfogalmazza: „A legjobb barát a mennyben van, itt a földön ritka a barát” Hogy aztán Ő miként hallgatta meg emberi barátságot kérő imámat a maga módján és idejében, az egy külön történet lenne.

Hívő keresztényekként kérhetünk Istentől jó barátokat, és bízhatunk benne, hogy teljesíti kérésünket.

„A barátság nem finom érzékünk és jó ízlésünk jutalma, amiért barátul választjuk egymást. Eszköz, amellyel Isten mindenkinek kinyilvánítja mások szépségeit. Reménységünk szerint olykor Ő foglalja el az első helyet – amelyet mindig is Neki kellene megkapnia”

C. S. Lewis

Dávid és Jónátán olyan háromszögkapcsolatot ápoltak, amelyhez Isten szorosan hozzátartozott. A bibliai leírás szerint Jónátán hozzásegítette Dávidot, hogy Istenben lelje meg az erősségét. Mindnyájan hajlamosak vagyunk rá, hogy emberektől függjünk, eközben pedig könnyen elfelejtjük, hogy biztonságunk egyedüli valós alapja Isten. Istenhez viszem közelebb a barátomat vagy önmagamhoz? A barátaim tőlem függnek, vagy rajtam keresztül Istentől válnak függővé? Ezeket a kérdéseket mindenkinek fel kellene tennie magának.

Én nem vagyok mindig elérhető és helyettesíthető, Jézus viszont folyton jelen van, és megbízhatóbb a legjobb barátnál. „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért” – mondta Jézus a tanítványainak (János 15,13), és be is bizonyította. Senkinek, sem a házastársunknak, sem a barátainknak nem szabad azt a helyet elfoglalniuk, amely Jézust illeti. Neki mindig a legfontosabbnak kell lennie az életünkben. Ő segít majd nekünk nem csak jó barátokra lelnünk, de abban is, hogy mi magunk jó barátok legyünk.

(forrás: ethos, 2015/4. sz.)

Létrehozva 2023. január 31.