„Vedd és olvasd!” – de a megfelelőt. Miért nem vehetünk jobb dolgot a kezünkbe, mint a Szentírás? Tizenkét nyomós érv a Biblia olvasása mellett.

„Az igazság részesévé válni minden másnál nagyon örömet jelent. Ezt mindenkinek el kelleme mondanunk.”

Egy gyermekhang, mely újra meg újra ezt kiáltotta: „Vedd és olvasd!”, állítólag döntő jelentőségű szerepet játszott Hippói Szent Ágoston (Kr. u. 354-430) megtérésénél. Mindaddig kicsapongó életet élt, és súlyos válságba jutott, mely mindenestől, mind testileg, mind lelkileg-szellemileg, megrázta. A végét járta.

A gyermekhang nem neki szólt, de Isten meghívásaként értelmezte, hogy nyitott szívvel nézzen bele a Bibliába. Pál szavai (Róma 13,13-14), amelyekre kereső szeme vetődött, velejéig megrendítették, és megtérésre indították.

Évekkel ezelőtt a Németországi Evangélikus Egyház ezt a „Vedd és olvasd!” jelmondatot a Bibliával kapcsolatos tizenkét alapvető fontosságú megállapítás címéül választotta.

Vajon az Evangélikus Egyház ma is megfogalmazna még ilyen találó kijelentéseket a Bibliáról? Bizonyára, ha a felelősök maguk is gyermeki elfogulatlansággal és egy kereső ember komolyságával engednek a felszólításnak. A tizenkét jelmondatot évek távlatából is érdemes sorra vennünk.

1. Aki olvassa a Bibliát, a gyökereivel találkozik

Honnan jövök? Miért vagyok itt? Miért létezem? Egy nap minden egyes ember csodálkozva néz körül, és felteszi magának ezeket a kérdéseket. Talán gyermekként, talán idős korában. Áldott, ha ezt követően kinyitja a Bibliát. „Hiszem, hogy a Biblia a válasz valamennyi kérdésünkre, és hogy csak kitartóan kell alázattal kérdeznünk ahhoz, hogy megkapjuk a feleletet” – ismerte fel Dietrich Bonhoeffer. Itt, a világ történelemkönyvében, az olvasó felismeri a mindenség teremtett voltát – és magára talál mint olyasvalaki, aki a Teremtő akaratából ennek a teremtett világnak a része: „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk” (Efezus 2,10). Felfedezi testi, lelki és szellemi eredetét. Aki olvassa a Bibliát, rátalál önmagára, a származására, a feladatára, a hazájára.

2. Aki olvassa a Bibliát, tiszteli a zsidó népet

Isten elsőként és különleges módon odafordult egy néphez, rájuk bízva az Ő Szavát. Hídként szolgálnak Neki minden más nemzethez, valamennyi emberhez. Isten Jézus Krisztusban e zsidó népben lett emberré. Emiatt ezt a népet mindenki és minden gyűlöli, aki és ami istenellenes, ma és kezdettől fogva. „Az üdvösség a zsidók közül támad” – mondja Jézus, a zsidó (János 4,22). Arra vagyunk elhíva, hogy áldjuk ezt a népet, áll a Bibliában (vö. 1 Mózes 12,3). Ma különösen is itt az idő, amikor nemzetekre és egyénekre nézve sok múlik azon, miként viszonyulnak ehhez a nemzethez és országhoz.

3. Aki olvassa a Bibliát, jobban ért a műveltséghez

Ez meglepő, de helytálló kijelentés. A Biblia fényében megmutatkozik az emberi művek értéke: az írásos szövegek, a műalkotások, a kézműves tárgyak, a zene minősége és szépsége jó forrásról tanúskodik-e, vagy sem? De nem csupán erről van szó. Isten képességekkel áldotta meg az embereket, és segít ezeket kibontakoztatni. Ő a Teremtő, Ő az, aki adottságokat ajándékoz az embernek. Isten az, aki dolgossá tesz, és alkotókészséget ad. Az igazán nagy művészek ezt a legnagyobb alázattal elismerik.

4. Aki olvassa a Bibliát, megtanul másokat becsülni

Aki olvassa a Bibliát, magára ismer a másikban, az idegenben is, mind jó, mind rossz vonatkozásban. Nem kell másokat lekicsinyelnie ahhoz, hogy saját magát nagynak érezze. A kevéssé rokonszenves szomszédról is tudja a bibliaolvasó ember, hogy Isten alkotta és szereti. Tudja, hogy az illetőnek is ugyanaz a feladata, mint neki magának. Neki is ugyanúgy szól Isten hívása: „Gyere vissza hozzám, atyai karomba, meg akarlak szabadítani és gyógyítani, szeretlek, és szeretnélek megajándékozni az örök élet ajándékával.”

5. Aki olvassa a Bibliát, szünetet tart

Manapság ez gondot okoz nekünk. A buzgalom taposómalma, a vélt vagy valós kötelezettségek szorítása, valamint a mindenütt jelenvaló kétes értékű információözön állandó készenlétben tart. Az egyik legnagyobb lelki-szellemi kihívást a bárhol elérhető internet jelenti. A digitális világ „most és azonnal” elmélete aláássa azt a sokkalta helyesebb elképzelést, miszerint nem szükséges mindennek bármikor és rögvest rendelkezésre állnia. Mi több, a várakozás, az értesülések hiánya és az általunk érzett szükségletek elodázása vagy megtagadása lelki-szellemi téren nagy jelentőségű. Nem szükséges mindig minden igénynek nyomban engednünk és utánaerednünk. A várás, a hiányérzet ellenére való kitartás fontos, hogy ily módon megkülönböztethessük a helyes és lényeges szükségletet a hamistól.

Ha nyugalomra szeretnél lelni: ülj le, és olvasd a Bibliát. Lemarad így valamiről az ember, elszalaszt valamit? Nem. Jézus újra meg újra tartott szünetet, és kereste a csendességet. A Biblia megtanít bennünket az élet, a nap, a hetedik nap révén pedig a hét ritmusára is. A hetedik napon megerősíthetjük kapcsolatunkat Istennel, és újfent dönthetünk amellett, hogy „nyugalomra lelek Tebenned”.

6. Aki olvassa a Bibliát, keresi az igazságot

Ahogyan létezik fizikai valóság, ugyanúgy van lelki-szellemi valóság és igazság is. Napjaink viszonylagosságot hirdető, értelmileg szegényes relativizmusa le akar minket erről beszélni, és ezt súgja: ne keresd az igazságot, nem létezik. De az ember szívébe bele van írva, hogy létezik igazság. Aki az igazságot ott keresi, ahol az megtalálható, Istennel fog találkozni. A bibliai szó az alapja ennek a felismerésnek.

Aki nyitott szívvel olvassa a Bibliát, Péterrel együtt megállapítja majd (János 6,68): „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.” Ez más, jóval több, mint elméleti tudás. Az igazság részesévé válni minden másnál nagyobb örömet jelent. Ezt mindenkinek el kellene mondanunk.

7. Aki olvassa a Bibliát, szabadságra jut

A legtöbb emberi cselekedet indítéka vagy mások elismerésének keresése vagy a (legkülönfélébb) szükségletek kielégítésének vágya. Mindkettő függéshez, a szabadság hiányához vezethet.

Isten megszabadít minket az emberfélelemtől, a mások véleményétől való függéstől. Jézus elvezet bennünket az érzelmi és szellemi függetlenségre. Olyan tudatot ajándékoz nekünk önmagunkról, mely nem önző. Az énkép, amely a Biblia olvasása nyomán fejlődik ki, egyidejűleg teszi az embert alázatossá és öntudatossá: minden nagy és kis dologban felismerjük saját tehetetlenségünket, anélkül hogy kicsinek és csökkent értékűnek kellene éreznünk magunkat. Épp ellenkezőleg: Istentől való függésünk felismerésén keresztül az emberben tudatosul és egyértelművé válik Isten szeretetteljes törődése is, amellyel „bukott létünkben” felénk fordul, lehetővé teszi számunkra az igazi életet, és áldásos módon meghív minket vissza a Vele való közösségbe. Ez a szabadság.

8. Aki olvassa a Bibliát, meggazdagszik

Kövessetek engem, és gazdagok lesztek, akárcsak némelyik fejedelmi birtokkal és magánrepülőgéppel rendelkező amerikai televíziós igehirdető? Ezt tanítja a Biblia? Nem, semmiképpen sem. Az, akit követnünk kell, és akihez hasonlókká kell válnunk, mulandó javakban szegény volt. Ővele viszont feltárul előttünk az élet teljessége. Ő ajándékoz meg minket az ismeret gazdagságával, annak boldogságával, hogy használhatjuk az adottságainkat, a másikban Isten teremtményét láthatjuk, és az elszennyeződött szántóföldben megtalálhatjuk az élet kincsét. E fölött a gazdagságunk fölött mindörökké örvendezni fogunk.

9. Aki olvassa a Bibliát, tudja, hogy szeretik

Milyen kétségbeesetten keresik az emberek a szeretetet! Mennyire megkeseríthet a kiábrándult szeretet! A világirodalom tele van annak leírásával, mi módon igyekeznek az emberek ezekkel a csalódásokkal megbirkózni. Az a szeretet, amellyel Isten szeret minket, lényegét és minőségét tekintve más. Az emberek csak azt szeretik bennünk, ami tetszik nekik. Isten azonban annak ellenére szeret minket, hogy nem lehetünk a tetszésére. Ő szereti a bűnöst, és utat mutat neki: „Jó és igaz az Úr, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat” (Zsoltárok 25,8). Isten szeretete megingathatatlan. Ez rávilágít, hogy értékesek vagyunk, és békességgel tölt el.

Isten átfogó módon, a magunk teljességében lát minket. Érzékeli nálunk az összhangot, amikor bennünk még hangzavar van. Ő szerető reménnyel és bátorítóan tekint ránk. Tudja, hogy odatalálhatunk Őhozzá, és szeretne abban segíteni, hogy harmóniára jussunk. Ezt a szeretetet olykor a (manapság divatos, de nem feltétlenül közérthető) „mentő szeretet” kifejezéssel írják le. Aki tudja, hogy szeretik, az örömben él, még szükség idején is.

10. Aki olvassa a Bibliát, nem marad egyedül

Ez azért van így, mivel Isten nem hagyja el az Övéit. Létezik a Jézus-követők közössége, azoké az embereké, akiket megragadott az Ő igazsága. Azonban mi is újra meg újra csalódást okozunk egymásnak. Még ha ez megtörténik is, a Bibliát bizalommal olvasók mégis tudhatják, hogy be vannak tagolva az Ő országába, és Dietrich Bonhoefferrel együtt hittel imádkozhatják: „Magányos vagyok, de Te nem hagysz el.”

11. Aki olvassa a Bibliát, megnyeri az életet

Ma itt, holnap pedig Istennél. A Biblia olvasása felhatalmaz minket, hogy Isten Szavában bízva apránként egyre nagyobb felelősséget vállaljunk az életünkért. Felismerjük az élet ajándékát, azt, hogy Isten milyen csodálatosan készítette el. Aki olvassa a Bibliát, Istennel együtt az életet nyeri el. Az örök életet.

12. Aki olvassa a Bibliát, ISTENNEL találkozik

Most és mindörökké. Ámen.

(forrás: ethos, 2015/4. sz.)

Létrehozva 2015. november 1.