Egy szerzetesnő és egy tisztítótűzben szenvedő lélek különleges beszélgetése. A szöveg egyházi jóváhagyással rendelkezik.

1873 novemberében a franciaországi Valognes ágostonrendi kolostorában élő Marie de la Croix nővér hosszas sóhajtozásra lett figyelmes. Rémülten kérdezte, ki az, mivel nem látott senkit. Nem jött válasz, ám a sóhajtozás folytatódott. Heteken át újra meg újra hallotta.

1874. február 15-én ismerős hang szólalt meg: „Ne félj, nem fogsz látni szenvedéseimben. Marie Gabrielle nővér vagyok.” Egykori apácatársa volt, aki három évvel azelőtt hunyt el, 36 éves korában.

Marie de la Croix nővér kérte, hogy távozzék és ne térjen vissza. A szenvedő lélek azonban azt felelte, hogy Isten akaratából még sokszor el kell jönnie, míg csak meg nem szabadul a purgatóriumból.

Az élő és az elhunyt nővér titokzatos kapcsolata évekig folytatódott. Beszélgetéseiket 1874 és 1890 között Marie de la Croix nővér jegyezte le az alábbi kéziratban. A szöveg Marie Gabrielle nővér kijelentéseit tartalmazza: lelki tanácsokat ad, és válaszol Marie de la Croix nővér kérdéseire.

A szöveg hitelessége

Marie de la Croix nővér (1840–1917) egy leányiskola igazgatója volt. Életének tanúi rendkívül józan gondolkodású embernek tartották, akitől távol állt a képzelgés. Mint a kéziratból kiderül, mindent megtett, hogy elkerülje a látogatásokat, tiltakozott ellenük, sőt égi büntetésnek vélte azokat.

A nővér lelkivezetője, a Pontingy-i Atyák közösségéhez tartozó Prevel atya – aki később a kongregáció generálisa lett – ismerte és komolyan vette a közléseket. „Nagyon gondosan őrzöm korábbi jegyzeteit, és sokszor újraolvastam” – írta a nővérnek 1912 novemberében.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2022. március 7.