Már az előző hétvége, de hétfőn már abszolút mértékben szinte minden a görög krízis és csődhelyzet körül forgott. További megszorítás igénye, kilépés a valutaunióból, Grexit, Igen, Nem: ezek a kulcsszavak. Mindeközben az elmúlt 5 évben mintha az igazi emberi oldal elveszett volna. Mit tesznek az emberek magukért? Mit tesznek másokért? Mit tesznek a keresztények? Mit tesz a Görög Ortodox Egyház? Mit tesznek a katolikusok?

Az átlagos hírekben kevésbé kerül kiemelésre. Pedig teszik a dolgukat. Az Acton Intézet blogján Dylan Pahman számomra kissé hiánypótló módon pont ezzel a kérdéssel foglalkozik: A megkeresztelt szeretet – A görög válság emberi oldala című posztjában. Mint azt XVI. Benedek pápa is az “Isten szeretet” (Deus Caritas Est) is kiemelte: “25. a) Az Egyház lényege hármas feladatban mutatkozik meg: Isten Igéjének hirdetése (kerygma-martyria), a szentségek ünneplése (leiturgia), a szeretet szolgálata (diakónia). E három feladat kölcsönösen föltételezi egymást, és nem szakíthatók el egymástól. A szeretetszolgálat az Egyház számára nem valamiféle jótékonyság, amit másokra is rá lehetne bízni, hanem a lényegéhez tartozik, tulajdon lényegének mellőzhetetlen kifejezése.”

A szeretetszolgálat feladat nemcsak egyszerűen az, hogy ételt, italt, ruhát, adjunk másoknak, hanem hálót is adjunk, de a személyesség, személyes jelenlét is kell hozzá. Mert anélkül csak üres pótlék a diakónia, avagy latinul a caritas. XVI. Benedek pápát idézve (Deus est caritas, 34.): “A másik ember szükségében és szenvedésében való személyes, benső részvétel önmagam odaadásává válik: hogy az ajándék ne alázza meg a másikat, nemcsak valamit kell adnom magamból, hanem egész valómat kell odaadnom neki, mint személynek kell az odaadásban jelen lennem.” Hiszen az segít hozzá az emberi méltóság helyére kerüléséhez. Személyes tapasztalatom szerint ez nagyon nehéz dolog, de ezt kell célozni.

Létrehozva 2015. július 7.