Eléggé bölcs már ember, amikor összerendezi életét. Számot vet azzal, hogy eljön a vég s ennek tükrében minden napot ajándéknak fog fel. Megérzi azt, hogy mi a kegyelmi idő. Az a ráadás az életben, amit különleges ajándékként kapunk. Merthogy az egész élet egy ajándék. Van, aki tudja, s van, aki nem.

A nagy sikerek sodrásában néha elvéti az ember a mércét. Hajlamos azt hinni, hogy minden körülötte forog és érte van. Gyermeki állapot ez, azé a léleké, amelyik nem tud még felnőni a dolgok nem önmagukért való létének felismeréséig. Pedig az elismerés vágya hajtja. Talán túlságosan is. És közben tele van jósággal a maga módján.

A létet mégiscsak a végső érintettség formálja igazán. Erről vall Czeizel Endre genetikus, irigyelt és kritizált egykori tévé sztár. Az elmúlás méltóságágnak tudatában úgy hajtotta magát a szakma lehetőségei alá, hogy közben felfedezte a Mindenható létezésének szükségességét. Ez nem igazolása Istennek, sem az ő hitének, csupán egy stáció, ahol nyilvánvalóvá vált, hogy vele kapcsolatosan ama mennyei hatalomnak vannak még személyre szabott csodái. A mindennapok megújulása az orvosi tudományos ismeret határán túl. Czeizel Endre nem keres, hanem felismer valamit. A személyes találkozás hiányának személyes Istenét. A rejtett gyógyítót és gondviselőt.

Ez a felismerés hasonló ahhoz, ami a Golgotán történt, ahol a keresztre feszített Jézus jobboldalán lévő belekapaszkodott a szenvedésből menekülést kínáló történetbe. Tudatlanul is részese lett a megváltás nagy ígéretének. Mert Isten Krisztusban nemcsak e világból kísér ki, hanem helyet készít önmagánál.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2022. május 29.