Sikerült elmagyarázni a nem vallásosaknak (és mi, keresztények megértettük), hogy miért fontos ez? Tettünk rá kísérleteket; jobbakat (például Mike Károlyé a mandineren), rosszabbakat. De meggyőző érvig – szerintem – nem jutottunk. A rossz kérdésfeltevés miatt. A vasárnap ugyanis nem a munkaszünetről szól – ezt fel kell vállalni, nem bújhatunk szocialista ízű frázisok (a „munkások védelme”) mögé. Négy pontba szedtem, hogy szerintem mit kell szem előtt tartanunk, ha erről akarunk beszélni.

1. Az, hogy egy napot az Úrnak szentelünk, az nem jelenti azt, hogy nem dolgozhatunk. A nem vasárnapra eső ünnepek esetén is kötelező például a miselátogatás. (Beszélni kéne egyszer arról is, ami szerintem nagyobb probléma: katolikus ünnepeket – Nagyboldogasszony, és szerencsére két éve, Vízkereszt kivételével – az Egyház elmozdította a helyükről, mert nem akarja megkövetelni a hívektől, hogy mondjuk, Áldozócsütörtökön templomba kelljen menniük. És ez igen komoly törést okoz a gondolkodásunkban: ha valami nem munkaszünet, akkor ezzel érvet kapunk arra, hogy ne teljesítsük kötelezettségeinket?)

Vagyis, a vasárnapi munka ellen nem érvelhetünk egyszerűen azzal, hogy annak ünnepnek kell lennie. Az ünneplés kötelezettsége nem attól függ, hogy azt az állam munkaszüneti napnak nyilvánítja-e. Sőt, a válasz pont fordított: nem kell a dolgozó embernek (vendéglátósnak, vasutasnak, vagy éppen bolti eladónak) felmentést adni az alól, hogy ezt a napot, a munkával együtt, az Úrnak szentelje, hogy misét látogasson!

2. Az Egyház valóban megköveteli, hogy a hívek vasárnap és ünnepnap „tartózkodjanak az olyan munkáktól és tevékenységektől, melyek az Istennek kijáró tiszteletet, az Úr napjának sajátos örömét, az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlását, valamint a test és a lélek szükséges pihenését akadályoznák”. (A Katolikus Egyház Katekizmusa 2185 – Kiemelés tőlem) Ugyanakkor – bár ez az elvárás a kiindulópont – maga a katekizmus is elfogadja, hogy vannak olyan emberek, és szolgáltatások, amelyeknek működniük kell vasárnap is – vagyis az ott dolgozókra a munka alóli mentesülés követelménye nem vonatkozik. Ezeket a „helyi szokások” és „a társadalmi szükségletek” követelik meg. (A Katolikus Egyház Katekizmusa 2187). E tekintetben érveket kellene hozni amellett, hogy a vasárnapi „shoppingolás” létező szokását miért nem tekintjük ennek. Az erről szóló érvek nagyon hiányoznak a vitából!

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2015. május 15.