„Láttál-e már elhamarkodott beszédű embert? A bolondnak is több a reménye, mint neki.” (Péld 29,20)

Előfordult már, hogy bajba sodort – akár még bűnre is vitt – az, hogy túl sokat beszéltél? Velem megtörtént nemegyszer.

Évekkel ezelőtt egy barátnőmmel a középiskolai kosárlabda mérkőzést néztük, és a 17 éves gyermekeink – az ő fia és az én lányom – között bimbózó kapcsolatról beszélgettünk. Nem volt ez hivatalos együtt járás, de tudtuk, hogy kedvelik egymást, és ennek örültünk mindketten.

Én csak hadartam tovább, hogy milyen kemény munkát fektettünk abba a férjemmel, hogy a gyermekeink megtanulják, hogyan válasszák meg párjukat vagy majd házastársukat, és ne csak a külsőt nézzék. Tréfásan azzal indokoltuk ezt, hogy így is úgy is mind megcsúnyulunk idővel (mire a lányom okosan megjegyezte, hogy épp ezért fontos a jó kiindulópont!).

Miközben én azon igyekeztem, hogy éreztessem, milyen boldogok vagyunk, hogy lányunk hallgatott ránk, és fontos neki, hogy ne csak jóképű legyen a barátja, de rendes gyerek is és csodálatos egyéniség, a barátnőm valahogy azt vonta le mindebből, hogy mi örülünk, hogy a lányunk egy jellemes fiút választott, és nem foglalkozott a közönséges külsővel!

Napok múltak, mire rájöttem, hogy rossz üzenetet adtam át. Levelet kaptam a barátnőmtől, amiben leírta, milyen rosszul esett neki, hogy míg látszólag dicsértem fia jellemét, közben azt akartam mondani, hogy nem tartom vonzó fiatalembernek.

Ledöbbentem. Valami összeomlott. Félreértették, amit mondtam. És most itt állok egy tönkrement barátsággal, amihez még oly sok reményt fűztem. Mindez azért, mert nem gondolom meg, mit mondok.

Azonnal felhívtam telefonon a barátnőmet, bocsánatot kértem, és elmondtam most már érthetően, világosan a gondolataimat, amik megelőzték hirtelen kimondott szavaimat, melyek félreértéshez, konfliktushoz vezettek, és amelyeket támadásként lehetett értelmezni. Istennek hála, barátnőm elfogadta a magyarázatot, és még most, hat évvel később is jó barátnők vagyunk!

Ha el akarjuk kerülni, hogy megbántsuk barátainkat, szeretteinket – és általában, hogy verbális bűnöket kövessünk el -, meg kell tanulnunk vigyázni a nyelvünkre. Ha megérezzük a Szentlélek halk jelzését, hogy álljunk meg, ezt vegyük mindig komolyan, és mondjuk egyszerűen: „Bocsánat. Túl sokat beszélek.”

Túl hamar szoktunk megszólalni. Mielőtt még minden körülményt felfogtunk volna. Mielőtt a másik mindent elmondhatott volna. És ami a legfontosabb, mielőtt rákapcsolódhattunk volna az Úrra, és vele együtt gondoltuk volna át, amit hallottunk. Bármelyiket követtük is el ezek közül együtt vagy külön-külön, az bizony bolondság.

A Szentírásnak sok mondanivalója van a bolondokról. Ezek egyike mai alapigénk: „Láttál-e már elhamarkodott beszédű embert? A bolondnak is több a reménye, mint neki” (Péld 29,20).

Hogy ne beszéljünk elhamarkodottan, alakítsunk ki két szokást:

Tartsunk mindig szünetet. A megállás űrt hoz létre a beszélgetésben, ami lehetővé teszi, hogy összeszedjük a gondolatainkat, mielőtt kimondanánk őket. Elég tízig számolni, hogy rendeződjön a mondanivalónk, és valóban azt tükrözzék szavaink, amit mondani szeretnénk.

Gondoljuk át, mit mondott a másik, és ha hiányoznak még információk, kérdezzünk rá. Könnyű levonni a következtetéseket, mielőtt még minden ténynek birtokában lennénk. Ha befogjuk a szánkat, és visszatartjuk véleményünket egy darabig, elég időt kapunk rá, hogy mérlegeljük a helyzetet, mielőtt ítéletet mondanánk. Sokszor vettem észre, hogy amit kimondtam, nem az volt, amit végül közölni szerettem volna. Adjunk időt a gondolkozásra, a Szentlélek működésére, és ezzel leszokunk az elhamarkodott véleménynyilvánításról, amitől ostobának látszhatnánk.

Tehát állj meg. Gyűjtsd össze a tényeket. Gondolkozz, mielőtt válaszolsz, és ne beszélj túl hamar.

Atyám, azt akarom, hogy mindig a Te szeretetedet tükrözzem, valahányszor beszédre nyitom a számat. Kérlek szépen, tartsd vissza a nyelvemet, mielőtt olyasmit mondok ki, amivel megbántok valakit, vagy aminek kellemetlen következményei lehetnek. Ha viszont mégis úgy alakul, segíts, hogy gyorsan helyrehozzam a hibámat, és megbékítsem, akit megbántottam. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: lelekerosdito.hu)

Létrehozva 2015. február 22.