„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Gal 6,9)

Megfordultam az ágyban, fülemre húztam a takarót, és odapillantottam az ébresztőóra világító számlapjára. Nagyon fáradt voltam, de képtelen voltam elaludni. Véget nem érő rohamban száguldtak a gondolatok az agyamban, egyik kérdés törtetett a másik után. Észre se vettem, megint eltelt egy óra, és az álom messze volt.

Nem akarok holnap dolgozni. Beteget jelentek. Biztos beugrik valaki helyettem. Nehéz a munkám, és nem értékeli senki.

Sajnos a „beteget jelentek” nem valós lehetőség az anyaságban, klienseim, akik már hajnalban igényt tartanak rám, egy 4 és egy 6 éves kisfiú.

Kilenc évi házasság után született az első gyermekünk. Sokáig vártam, hogy bekerüljek az Anyukák Klubjába. De végre teljesült az álmom, és tudtam, hogy én leszek a legjobb anya a világon!

Legnagyobb örömöm az volt, mikor reggelente megláttam mosolyukat, kócos üstöküket. De lehetek őszinte? Nagyon sok próbatétellel járt a két kisfiú nevelése. Elolvastam minden fellelhető gyermeknevelési magazint, mégis nap mint nap küzdöttem a kihívásokkal. Úgy tűnt, hogy az én valós anyai képességeim nem érték el a magazinok cikkeit író anyukák szintjét.

Hamar megtanultam, hogy az anyaság nem a nyafkáknak való. Napi 24 órában. Heti 7 napon át. Évente 52 héten keresztül. Szolgálatban. És nem várt a fizetés havonta a bankszámlámon. Szakács voltam, orvos, mesélő, és ha összekaptak, még a bírói talárt is felvehettem. Kakis pelenkákat cseréltem le, nyálas ivópoharakat töltöttem fel, koszos ruhákat mostam. Ál-lan-dó-an. Mikor már alig bírtam, kimondtam: elegem van. Erre aztán anyai bűntudat kerített hatalmába, és még jobban elcsüggedtem.

Miért nem érzek örömöt, mikor olyasmivel foglalkozom, amiről hosszú évekig álmodoztam?

Talán te is átélted már, hogy a gyermeknevelés követelményei összecsaptak túlfeszített idegzeteddel, törékeny érzéseiddel, és a lelked teljesen kimerült.

Ha hasonlóak vagyunk, te is magasztos hivatásnak tartod az anyaságot. Gyermekeidet Isten értékes ajándékainak tartod, otthonodat olyan helynek, ahol együtt vannak, akik szeretik egymást, és ahol árad az áldás és kegyelem.

Igen, de vannak napok, amikor túlzottá válnak a követelmények, a türelem szövete elvékonyodik, és beszivárog rajta a kimerültség. Ilyenkor kell belekapaszkodnunk alapigénk reménységébe: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Gal 6,9).

A gyermeknevelés olyan, mint a lelki veteményezés. Esély van a bőséges, minden várakozást felülmúlóan gazdag termésre. Mindig tudhatjuk, hogy nem vagyunk egyedül az anyaság kihívásaiban. Az Úr ott van velünk, és ha elfáradunk, Hozzá kiálthatunk. Mindig készen áll rá, hogy felénk nyúljon kegyelemmel, iránymutatással, erőt adva.

Mialatt megpróbálunk talpon maradni, gondoljunk a gazdag termésre, amit Isten készít elő, ha sikerül kitartanunk. Lehet nem látjuk azonnal az eredményt, de ha tovább tesszük a jót, és bízunk Istenben, a megfelelő időben gazdag áldást fogunk learatni.

Atyám, Istenem, köszönöm megfizethetetlen ajándékodat, a gyermekemet/gyermekeimet. Segíts, hogy ne a saját akaratom, hanem a Tied szerint neveljem őket. Ha elfáradok, tölts fel erőddel, hogy ki tudjak tartani, és cselekedjem a jót. Köszönöm a gazdag termés ígéretét, ha nem lankadok el. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

 

Létrehozva 2015. február 19.