Mondják, hogy akinek kalapács van a kezében, az mindent szögnek néz. Aki pénzügyekkel foglalkozik, és kötődik az Egyházhoz, az gyakran feltűnik képviselő​-​testületekben, egyházközségekhez kötődő alapítványi kuratóriumokban. Ehhez hasonlóan én is érdeklődöm az egyházi gazdálkodás iránt.

Véleményem szerint az Egyház társadalmi tanításában az “írott malaszt” (enciklikák, zsinati dokumentumok stb.) mellett legalább ugyanilyen erejű az Egyház példamutatása, mint egy gazdálkodó szervezet, amely emberek százait, ezreit, milliót foglalkoztatja, és sok esetben méretes költségvetésért felelős. Az Egyház, illetve a nevében gazdálkodó is akkor tud jó példát mutatni, ha szem előtt tartja a jó sáfárság gondolatát. Egy 2013-as írásomban általában beszéltem a jó sáfárságról, de most néhány szempontot az egyházi gazdálkodásra vonatkoztatva emelnék ki.

Először is görögkatolikusként a Keleti Egyházak Kánonjainak Törvénykönyvét idézném (egyébként a latin törvénykönyv is hasonlóan fogalmaz): „Az egyházi javak minden kezelője a jó családapa gondosságával köteles ellátni hivatalát” (SZAGHF [2011]: CCEO 1028. kánon 1. paragrafus). A jó családapa is gondoskodik a családról, ugyanakkor hosszú távú célokra, hosszú távú fenntarthatóságra is összpontosít. Természetesen itt is fontos hangsúlyozni, hogy a felelősség nemcsak az egyházi vezetőké, hanem az Egyház minden tagjáé, a miénk is. Sokszor azonban nem készülnek tudatos, szakszerű elemzések és az Egyház tagjai is kívülről várnak megoldásokat sokszor anélkül, hogy saját felelősségükhöz és tehetségükhöz mérten vegyenek részt az Egyház gazdálkodásának támogatásában.

Fontos előrelépést jelenthetnek az olyan elemzések, amelyek szisztematikusan vizsgálják az egyházi bevételek és kiadások meghatározóit  (pl. azok szezonális jellemzőit: korábbi években két egyházközség perselypénz idősorán folytatott elemzésemből egyértelműen kiderült, hogy a perselypénz idősora éven belüli szezonalitást mutat, erősebb Húsvét és Karácsony​,​ és ha gyenge statisztikai kapcsolattal, de a perselypénz évek közötti növekedése együtt mozog a makrogazdasági változókkal). Az ilyen típusú eredmények és alkalmazott módszerek segíthetik az egyházközségi gazdálkodás szisztematikus vizsgálatát, hiszen mennyiszer hallani novemberben-december táján, hogy elindult a fűtési szezon és üres az egyházközségi kassza​,​ és csak év végén jön több bevétel.

Tudatosabb felkészülés talán segíthetné, ha nem is tudja teljesen megoldani az ilyen problémákat. Mindez pedig nem öncélú, hiszen „aki pedig magot ad a magvetőnek és kenyeret táplálékul, megsokasítja vetésteket, és megszaporítja jótékonyságotok gyümölcsét” (2Kor 9, 10).

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2015. január 21.