Önmagatokat vizsgáljátok meg!

Az önvizsgálat nehéz dolog. Nehéz tükörbe nézni, nehéz szembenézni a valósággal, főleg lelkünk állapotával. Egyszer azt mondta nekem egy lelkileg gyengébb ismerősöm: „Az igazsággal ölni lehet!” Én elcsodálkoztam ezen, mert úgy tudtam, hogy az igazság szabaddá tesz ( Jn 8:32) és életet ad (Jn 14:6).

Később értettem meg, hogy mit akart mondani. Valóban, a bűnös ember, aki rejtőzik lelkiismerete elől, a valósággal való szembesülés elől, annyira gyenge, hogy össze is roppanhat a valóság ismeretének súlya alatt…

Lelki tükör

Az önvizsgálat általánosan használt vezérvonala a Tízparancsolat. Ez egy klasszikus lelki tükör a szentgyónáshoz. Most nem ilyen lelki tükörbe szeretnék belenézni, hanem a Szentlélek gyümölcseinek a lelki tükrébe.
(Gal 5:22) A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ilyenek ellen nincsen törvény.

Önvizsgálat a Szentlélek gyümölcseinek tükrében

1. A szeretet

A szeretet nagy parancsolata, kettős parancsolat: ( Mt 22:37-40) Ő azt felelte neki: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”.Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.

a) Isten szeretete

Szeretjük Istent? Igen? Honnan tudjuk? Hogyan bizonyíthatjuk? Ha szeretjük Jézust, akkor szeretjük a mennyei Atyát is, Aki őt küldte. Ha szeretjük az Atyát és a Fiút, akkor szeretjük Isten Lelkét is, Aki a Szentlélek. Tehát Isten szeretetének mértéke az Emberfia szeretete, a megtestesült Isten Fiának szeretete. Ha szeretjük Jézus Krisztust, akkor szeretjük a Szentháromságot. Honnan tudjuk, hogy szeretjük Jézust? Onnan, hogy megtartjuk az ő parancsolatait.

(Jn 12:45) És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem.

(Jn 14: 9-10) Jézus erre ezt mondta: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van?

(Jn 14:15) Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.

(Jn 14:21) Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.”

(Jn 15:10) Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.

Vizsgáljuk meg önmagunkban Isten szeretetének jeleit:
–       Engedelmeskedünk-e Isten parancsolatainak?
–       Megcselekedjük-e Isten akaratát?
–       Helyezünk-e valamiféle bálványt Isten elé?
–       Hiszünk-e az evangéliumban?
–       Éljük-e Jézus tanítását?

b) Az emberek szeretete

Lehet azt gondoljuk magunkról, hogy szeretjük Istent, de valójában ez egyáltalán nem igaz. Az Isten iránti szeretetünk azon áll vagy bukik, hogy szeretjük-e a mellettünk lévő embert.

( 1 Jn 3:15) Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos. És jól tudjátok, hogy egy gyilkosnak sincs örök élete, amely megmaradna benne.

( 1 Jn 4:20-21) Ha valaki azt mondja: »Szeretem Istent«, és a testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Az a parancsunk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.

Vizsgáljuk meg önmagunkat,  hogy szeretjük-e embertársunkat:
–       Haragszunk-e valamelyik közösségi tagra igazságtalanságai, hűtlenségei, árulásai, csalásai miatt?
–       Haragszunk-e valamelyik szomszédunkra határvita vagy birtokvita miatt?
–       Haragszunk-e valamelyik munkatársunkra, főnökünkre igazságtalan magatartása miatt?
–       Haragszunk-e papunkra, egyházi személyekre, bűneik, anyagiasságuk, igazságtalaságaik vagy pártoskodásaik miatt?
–       Haragszunk-e bizonyos népcsoportokra, más nemzetiségű vagy fajú emberekre?
–       Haragszunk-e családtagjainkra, házastársunkra, szüleinkre, gyermekeinkre vagy testvéreinkre?

A harag, a sértődöttség, a keserű gyökér, amely a lelkünkben van, mindaddig fogja gátolni Isten kegyelmét, amíg szívből meg nem bocsájtunk és el nem nyerjük lelkünk gyógyulását. A gyógyulás előfeltétele az erős elhatározás a megbocsájtásra. A gyógyulást majd Isten viszi végbe, lelki gondozás által, ima és a Szentlélek gyógyító ereje által, Jézus nevében.

(2 Kor 13:5-9) Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok. De remélem, felismeritek, hogy mi viszont kipróbáltak vagyunk. Imádkozunk az Istenhez, hogy semmi rosszat ne tegyetek, nem azért, hogy mi kipróbáltaknak mutatkozzunk, hanem azért, hogy a jót tegyétek, mi pedig mintha nem volnánk kipróbáltak. Mert semmit nem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért. Mert örülünk, ha mi erőtlenek vagyunk, ti pedig erősek vagytok. Könyörgünk a ti épülésetekért.

Az önvizsgálat nehéz dolog. Nehéz tükörbe nézni, nehéz szembenézni a valósággal, főleg lelkünk állapotával. Egyszer azt mondta nekem egy lelkileg gyengébb ismerősöm: „Az igazsággal ölni lehet!” Én elcsodálkoztam ezen, mert úgy tudtam, hogy az igazság szabaddá tesz ( Jn 8:32) és életet ad (Jn 14:6). Később értettem meg, hogy mit akart mondani. Valóban, a bűnös ember, aki rejtőzik lelkiismerete elől, a valósággal való szembesülés elől, annyira gyenge, hogy össze is roppanhat a valóság ismeretének súlya alatt…
 
Az írás elolvasható itt.

 

 

Létrehozva 2017. január 20.