Egy vezető fontos, de gyakran elhanyagolt szerepe, a csapattal szembeni elvárások felállítása. Ez magába foglalja az egyéni elvárásokat, mint például a teljesítményt, termelékenységet, célkitűzést, de vonatkozhat a szervezeti elvárásokra is, kezdve az értékesítéstől és jövedelmezőségtől, a testületi küldetésig és értékekig.

Amikor az elvárásokról beszélünk, világossá kell tennünk nemcsak azt, hogy mit várunk el a csapattól, hanem azt is, hogy miért, és hogyan lehet azt teljesíteni. Persze ezt könnyebb mondani, mint megtenni, mert a célokat a csapattagoknak egyenként is el kell fogadniuk, aztán kell egy közös elfogadás és elkötelezettség is, hogy megfeleljünk az elvárásoknak. Csupán az, hogy a vezető úgy gondolja, hogy az elvárások jók és érdemes dolgozni értük, nem garantálja, hogy a csapat is egyetért vele.

A jól megalapozott elvárások több közös kulcselemet is tartalmaznak. Ilyen például a világos, egyértelmű meghatározás, mérhetőség, és hogy az elvárás legyen reális, elérhető, ugyanakkor jelentsen kihívást is.

Amikor évekkel ezelőtt egy folyóirat szerkesztője lettem a CBMC-nél, a kiadványt a tagság nem sokra becsülte, célja tisztázatlan volt, és valóban „időszaki kiadvány” volt, mert csak időnként jelent meg. Miután bedolgoztam magam, elhatároztam, hogy felülvizsgálom a folyóirat tartalmát, hogy vonzóbb legyen a tagoknak, újradefiniálom a folyóirat célját, és kialakítok egy következetes megjelentetési rendet, hogy az olvasók tudják, mikorra várhatják e-mailben a következő számot.

Csapatunk ezen célkitűzések mögé állt, s mindnyájan egy irányba kezdtünk „húzni”. A pozitív visszajelzések száma hirtelen megugrott, s a kiváló minőségért különféle olvasói díjakat kaptunk.

A Bibliában találjuk a legjobb példákat arra, hogyan lehet elvárásokat felállítani egy csapat számára. Az Ószövetségben olvashatunk Nehémiásról, aki miután hallott Jeruzsálem omladozó falairól, felmérte a kárt, és összegyűjtött egy csapatot az újjáépítéshez. Elvárásai kezdettől fogva világosak voltak: „Ellenben azt mondtam nekik: Magatok is látjátok, hogy milyen bajban vagyunk: Jeruzsálem rommá lett és kapui tűzben égtek el. Jöjjetek, építsük fel Jeruzsálem várfalát, hogy ne gyalázhassanak többé bennünket!” (Nehémiás könyve 2,17)

Jézus Krisztus volt a legnagyszerűbb csapatépítő, valamennyi közt. A kezdetektől fogva világossá tett az elvárásokat: „Amikor a Galileai-tenger partján járt meglátta Simont és Andrást, a Simon testvérét, amikor hálót vetettek a tengerbe, mivel halászok voltak és így szólt hozzájuk Jézus: „Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek Benneteket. Erre azok a hálókat otthagyva azonnal követték őt. Amikor kissé továbbment meglátta Jákobot és Zebedeus fiát és Jánost, a testvérét, amint a hálóikat rendezgették a hajóban és azonnal elhívta őket, azok pedig apjukat Zebedeust a napszámosokkal együtt a hajóban hagyva elmentek őutána.” (Márk 1,16-20)
A reakció, amivel ezek az erős családi- és hivatásbeli kötődéssel rendelkező emberek reagáltak, azt mutatja, hogy mindnyájan érzékeltek egy alapos indokot a csatlakozásra. Ugyanakkor Jézus nem szépítette az elvárásokat, sem nem tette azokat irreálissá. Nyílt, és egyenes volt, amikor ezt mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok, én legyőzöm a világot!” (János 16,33)
Még Jézus búcsúszavai is tele voltak elvárásokkal, mellyel inspirálta követőit: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket Atyának, a Fiúnak, és a Szentléleknek nevében tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek, és íme, én veletek vagyok a világ végezetéig.”  (Máté 28,19-20)

Teljesen egyértelmű volt, mit vár el tőlük.

(forrás: Monday Manna – A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete)

Létrehozva 2016. november 13.