A teremtett világban sok olyan dolgot megfigyelhetünk, amelyek igazolják, hogy egy hozzátartozó terv nélkül nem működhetnének. Werner Gitt professzor ezzel kapcsolatban megállapítja: “Egy példa, amely engem is mindig elkápráztat, az aranylile utazása, ahol a madár Alaszkából Hawaiiba repül, hogy átteleljen.”

A teremtett világban sok olyan dolgot megfigyelhetünk, amelyek igazolják, hogy egy hozzátartozó terv nélkül nem működhetnének. Werner Gitt professzor ezzel kapcsolatban megállapítja: “Egy példa, amely engem is mindig elkápráztat, az aranylile utazása, ahol a madár Alaszkából Hawaiiba repül, hogy átteleljen.”

Az atlanti aranylilének vagy más néven szibériai aranylilének 4500 kilométert kell megtennie az Atlanti-óceán felett, hogy Hawaiiba jusson. Ehhez energiára van szükség. Alaszkában nem maradhat, mivel túl hidegre fordul az idő. Tehát ahhoz, hogy átteleljen, meg kell tennie ezt a hosszú utat.

88 repülési óra, 72 órányi  üzemanyag

A madár Alaszkában fokozott táplálékbevitellel 70 grammot szed magára. Ez az üzemanyaga. Átlagos súlya 200 gramm. Az óránkénti üzemanyagszükséglet önsúlyának 0,6%-a. Ha a madár egy órán át repült, 1,2 gramm zsírt használt el. A második repülési óra kezdetén tehát már csak 198,8 grammot nyom. Könnyebb lett, és a második órához valamivel kevesebb üzemanyagra van szüksége.

Werner Gitt elsőfokú differenciálegyenletről beszél. Ha az ember ezt megoldja, megállapítható, hogy az aranylilének három és fél napra van szüksége ahhoz, hogy Hawaiiba érkezzen. Ez 88 repülési órát jelent, 72 óra után azonban már nem rendelkezik
zsírtartalékkal és nincs sziget, ahol pihenőt tarthatna. Folyamatosan repülnie kell. Ez tehát azt jelenti, hogy ezen számítás szerint a madárnak bele kellene vesznie az Atlanti-óceánba, akkor pedig nem lenne több aranylile.

Honnan tudja ezt a madár?

A Teremtő útravalóul adott a madárnak egy fontos információt: sose repülj egyedül, hanem mindig másokkal közösen, mégpedig ék alakban. Az állat így megtakarít 23% energiát. Ha most még egyszer elvégezzük a számítást, láthatjuk, hogy a madárnak még marad 6,8 gramm zsírja, amikor Hawaiiba érkezik. Elsőként tehát elmehet a Waikikí strandjain üdülő vendégekhez, és ezt mondhatja nekik: “Jó reggelt! Én is megérkeztem, és az első napon még eledel után sem kell néznem.”

Ezen a példán keresztül, mondja Werner Gitt, láthatjuk, mennyire pontosan ki van minden számolva. Isten nem adta meg a madárnak a lehetőséget, hogy 20 vagy 30 grammal többet vigyen magával, hisz az nehezék lenne. Nem. Olyan pontosan ki van számolva, hogy éppen megfelelő. A csapatban történő repülés révén az aranylile energiát takarít meg.

Werner Gitt: „Honnan tudja ezt a madár? Hiszen ráadásul a fiatal madarak nem tanulják el az idősebbektől, azok ugyanis valamivel később külön indulnak útnak Alaszkából.”

Terv nélkül nem megy

Ez annyit jelent, hogy a legelső repüléstől kezdve pontosan tudják, hová kell eljutniuk. Azonkívül tartaniuk kell a célirányt, szükségük van egy nagyon pontos GPS-rendszerre, hogy szögpercnyi pontossággal eltalálják azokat a szigeteket, különben elrepülnének mellettük, ott pedig 1000 kilométernyire nincs több sziget. A madárnak tehát már a legelső repülésnél szüksége van az adatokra, hogy merre kell repülnie, hogy ék alakban kell repülnie, és hogy 70 gramm zsírt kell magára szednie. Máskülönben nem birkózik meg a dologgal.

Ha mindezt figyelembe vesszük, Werner Gitt szerint a következő következtetésre juthatunk: Ezt csakis egy bölcs Teremtő hozhatja létre. Az evolúció szerint a madarak először minden lehetséges irányban próbálkoznának. Nem lenne elég zsírjuk, és semmi sem működne. Ha közelebbről megvizsgáljuk a példát, ez teljes egészében kizárja az evolúciót. Kezdettől fogva teljesen átgondolt tervre van szükség – ez pedig nem megy egy bölcs Teremtő nélkül, aki mindezt elrendezte.”                       

(Forrás: jesus.ch/ethos, 2014/4)

Létrehozva 2014. december 17.