A Mikulásról kicsit másképp

Van egy igaz történet, ókori iratok és ikonok által is rögzített, miszerint Miklós püspök arcon ütötte az eretnek Ariust az Első Niceai Zsinaton (325), és tettét utólag maga Jézus hagyta jóvá.

Eretnek: csúnya szó, nem kéne használni?

Az “eretnek” kategória ma is hivatalos jogi kifejezése az Egyháznak, és azokra alkalmazható, akik tudatosan, nyilvánosan és kitartóan valamelyik dogma/hittétel ellen foglalnak állást. Nyilván nem érdemes mindenkit leeretnekezni, akiről azt gondoljuk, hogy nem ért egyet velünk, de kellő körültekintéssel a fogalom alkalmazható és hasznos.

Az “eretnekség” kategória pedig egy-egy gondolatra vonatkozik, anélkül, hogy az azt tartó személy feltétlenül eretnek lenne. Ezzel is érdemes csínján bánni, mert az emberek azt fogják gondolni, hogy leeretnekezed őket, amikor te a gondolataikról beszélsz.

A múlt eretnekei, akik ekként vonultak be a történelembe: a leghíresebb közülük Arius. Bevallom nem lepődnék meg, ha valaki az “eretnek” szót vele kapcsolatban is sértőnek érezné, de ezzel már tényleg nem lehet, mit kezdeni… szóval marad így: Arius eretnek volt, mert megrögzötten eretnekséget prédikált és agitált; és az ajándékozó kedvű, jóságos Szent Miklós behúzott neki.

Arius eretneksége

Jézus, a Fiúisten istenségét tagadta azáltal, hogy az örökkévalóságát tagadta. “Volt egy idő, amikor a Fiú nem volt…”. Jézust Isten legdicsőségesebb teremtményének tartotta és sok hívőt, papot és püspököt is félrevezetett. Természetesen politikai indítékai is voltak a követőinek. (Az akkori helyzet annyiban hasonlítható a maihoz, hogy ma például sokan a szexuális forradalom szekuláris agendáját (szabad szex, fogamzásgátlás, válás, egyneműek kapcsolata stb…) próbálják meg belopni az Egyházba és katolizálni).

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2014. december 7.