„Boldogok, kik szem előtt tartják parancsait, és az igazsághoz szabják tetteiket minden időben.” (Zsolt 106,3)

Csak egy fahéjas kifli volt. Persze nem a közönséges, előrecsomagolt, nehezen harapható fajta. A helyi éjjel-nappali büfében árulták, bőséges sajtkrémes töltelékkel. Érdekel az ára? 285 dollár.

16 éves fiam a közelben lakó barátjánál töltötte az estét a haverokkal. Alkonyat után megéhezvén, megkívánták ezt a híres fahéjas csodát, és úgy döntöttek, megéri a kb. 3 km utat, hogy kielégítsék kulináris vágyaikat.

Az itteni közlekedési szabályok szerint 16 éves gyerek vezethet autót, de csak egy utas lehet a kocsiban. Több csak akkor, ha rokonságban vannak, vagy ha iskolába mennek, illetve onnan jönnek. Nem szabad este 10 után vezetniük, kivéve ha iskolából, templomból vagy munkából mennek haza.

Ezek a gyerekek mindezt tudták,  el is határozták, hogy a 19 éves társuk fog vezetni. Igen ám, csakhogy nem volt üzemanyag a kocsijában. A fiam ezért megengedte, hogy vezesse a mi autónkat. Ahogy elindultak, a sofőr észrevette, hogy nincs nála a jogosítványa. Közös megegyezéssel a csapat úgy döntött, hogy kisebb baj, ha ezen a rövid távon a fiam szállítja őket, mint ha a másik barátjuk jogosítvány nélkül.

Már szinte hazaértek, mikor egy piros-kéken villogó rendőrautó véget vetett a kirándulásnak. A fiamat kiszállították. Kikérdezték. Lebukott. Egyrészt a megengedettnél később vezetett, másrészt hárman voltak a kocsijában, akik nem voltak a rokonai. Komoly helyi bírságot szabtak ki rá, és be kellett fizetnie egy online közlekedési szabályok ismeretét felfrissítő tanfolyamra. Mindezen túl meg kellett jelennie az államtitkár hivatalában egy bíró előtt.

A rendőrök megnyugtattak, hogy a kihallgatás általában csak egy szigorú letolás szokott lenni (amit egyáltalán nem bántunk). Mikor sor került rá, kiderült, hogy a helyi bíró megbetegedett. A szomszédos megyéből helyettesítette egy hölgy, aki végighallgatta a fiam történetét. Mit tett azután? Megvonta tőle két hónapra a jogosítványát, és kiszabott rá egy három számjegyű büntetést ahhoz, hogy egyáltalán visszakapja!

A büfében 3 dollárral számították aznap este a fahéjas kiflit, a fiunknak viszont összesen 285 dollárjába került, amit saját nehezen szerzett pénzéből kellett, hogy kifizessen, hiszen nem tartotta be a törvényeket.

Hiába tudjuk, hogy az igazsághoz kell szabnunk a tetteinket minden időben, ahogy mai igénk is említi – néha úgy gondoljuk, egy kicsit hajlíthatunk az egyenes úton. Talán még jó okunk is van rá, ahogy a fiam gondolta akkor éjjel. De a szabály az szabály. A törvény az törvény. Ha megszegjük, annak következményei vannak – még akár izmos pénzbüntetés is.

Ugyanígy hajlítgatjuk Isten szabályait is. Kacérkodunk a bűnnel. Racionalizáljuk rossztetteinket. Valahogy így… Valójában ez nem is pletykálás, csak megosztok egy imakérést… Ez nem hazugság, csak ügyesen kihagyok egy-két apró részletet…Ne már! Csak beülök kávézni egy régi barátommal, akivel egymásra találtunk a Facebookon. Mit ártok vele?

Kívülről fújhatjuk Isten parancsait a Szentírásból, de néha úgy gondoljuk, nem nagy ügy, ha „csak most az egyszer” kicsit eltérünk tőle. Meggyőzzük magunkat, hogy úgysem fog kiderülni. Pedig az ilyen ártatlannak látszó félrelépésnek is nagy ára lehet. Hólabda bűnből. Elindul lefelé a hegyről, és maga alá temeti azt, aki elindította, vagy valakit, aki véletlenül került elé, ártatlanul.

Amikor legközelebb úgy érezzük, engedhetünk kicsit a törvény szigorából, jusson eszünkbe fiam fahéjas kiflije. Amiről úgy gondoljuk, jár nekünk, és elfogadható ára van, arról kiderülhet, hogy sokkal, de sokkal többe kerül.

Atyám, kérlek állíts meg, mielőtt a legkisebb mértékben is meg akarom hajlítani parancsaidat. Adj erőt, hogy igaz és igazságos döntéseket hozzak. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

Létrehozva 2014. december 2.