De ami számomra nyereség volt, azt veszteségnek tartottam Krisztusért. Sőt, mindent veszteségnek tartok Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének mindent fölülmúló voltáért. Őérte mindent veszni hagytam, és szemétnek tekintek, csakhogy Krisztust elnyerjem. (Fil 3,7-8a)

Háromféle nézőpontból lehet szemlélni a világot: Krisztus nélkül, Krisztussal találkozva és magával Krisztus szemével. A keresztény ember arról ismerszik meg, hogy mindhárom nézőponttal azonosulni tud.

Aki nem ismeri Krisztust, az nem hozzá viszonyítja a világban található dolgok értékét. Nem mondhatjuk, hogy nincs létjogosultsága ennek a szemléletmódnak, hiszen sok embertestvérünk van, a közvetlen környezetünkben is, akik nem jutottak Jézus Krisztus fönséges ismeretének birtokába. Szabad, sőt szükséges is olykor az ő igazságot, a végső igazságot kereső szemükkel nézni a világot, nem hagyva figyelmen kívül, hogy csak akkor lehet értékes bármi is a világon, ha van egy abszolút érték, amelyhez viszonyíthatjuk, máskülönben minden relatív.

A másik nézőpont az Apostolé. Aki Krisztussal találkozik, akinek életébe berobban az abszolút érték, annak szemében minden más értéktelennek és szemétnek fog feltűnni ehhez képest. Figyeljünk a fogalmazásra: nem azt mondja Szent Pál, hogy minden szemét, még csak azt sem, hogy Jézus Krisztus fölséges ismeretéhez képest az, hanem csupán annyit jelent ki, hogy ő annak tartja! Nem szabad tagadni az Isten által jónak alkotott világ értékeit, ám tisztában kell lennünk azzal, hogy egy bizonyos összehasonlításban, Jézus Krisztus fönséges ismeretéhez mérten, azaz a végtelen szépséghez, végtelen jósághoz, végtelen igazsághoz, végtelen szeretethez képest semminek kell tartanunk őket, mert mit sem érnének önmagukban.

De maga Szent Pál sem áll meg ennél a nézőpontnál, hanem még magasabbra emelkedik. Nemcsak Krisztushoz mérten, hanem Krisztus szemével is nézi a világot, ami azt jelenti, hogy az irgalmas Atya szemével tekint rá, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte. Csak ez a harmadik nézőpont tanít meg arra, hogy irgalmas szívű testvérei legyünk egymásnak, hogy ott is észrevegyük az értéket, ahol el van rejtve, s úgy tudjunk örülni a megtérő bűnösnek, az elveszett, de megkerült kincsnek, mint Isten és az ő angyalai a mai Evangélium tanítása szerint.

(forrás: barsitelekmm.blogspot.hu)

Létrehozva 2014. november 9.