Gyakran kapok felkéréseket, hogy írjam le a tapasztalataimat, mit jelent hátrányos helyzetű gyereket nevelni. Mutassam be, milyen érzés. Hát, talán ilyen…

 Amikor kisbabát vársz, az olyan, mintha egy csodálatos vakációt tervezgetnél, mondjuk, Olaszországba. Vásárolsz egy halom útikönyvet, és tele vagy várakozással. Colosseum! Michelangelo Dávidja! Gondolázás Velencében! Talán még néhány olasz mondatot is megtanulsz.

Mindez nagyon izgalmas, hónapokig tartó kellemes várakozás. És akkor végre elérkezik a döntő nap. Összecsomagolsz, és elindulsz.

Órákkal később a repülőgép leszáll. Bejön a légikísérő, és azt mondja: “Isten hozta….Hollandiában!”

“Hollandiában?? Miért mondja, hogy Hollandia?” – kérdezed. Én Olaszországba indultam!Ott kellene lennem! Egész életemben Olaszországról álmodtam!

Csakhogy megváltozott az útiterv, a gép Hollandiában szállt le, és neked ott kell maradnod.

Ne gondold, hogy ez valami szörnyűséges, visszataszító hely, ami tele van éhezőkkel és betegségekkel! Ez csupán egy másik hely. Így aztán új útikönyveket kell vásárolnod, és egy teljesen új nyelvet kell megtanulnod. Továbbá olyan emberekkel fogsz találkozni, amilyeneket mostanáig soha sem láttál. Ez mindössze egy másik hely! Lassúbb ütemű, mint Itália, nem is olyan csillogó. Miután azonban itt voltál már egy kis ideig, és ismét tudsz normálisan lélegzeni, körülnézel…és észreveszed, hogy Hollandiában szélmalmok vannak…és tulipánok, meg Rembrandt-képtár.

 De hát mindenki, akit ismersz, Olaszországba utazik, vagy onnan érkezik…és mindenki azzal kérkedik, hogy milyen csodálatosan érezték ott magukat! 

Te pedig egész életedben azt fogod mondani:

– Igen, én is oda szándékoztam menni. Ez volt a tervem.

És a fájdalom soha, soha, de soha nem múlik el, mert egy álom elvesztése jelentős veszteség. Viszont ha az egész életedet gyásszal töltöd ez azért, amiért nem jutottál el Olaszországba, soha nem fogod felszabadultan élvezni a különleges, gyönyörűséges dolgokat… Hollandiában.

Forrás

Létrehozva 2014. szeptember 26.