A „lélek józan mámora”

Régóta figyelem, mikor valakit a reggeleiről kérdezek, örömmel mesél. Olykor szinte idegen emberek, akiket éppen megismertem, osztják meg velem reggelük apró mozzanatait.

A reggelek meghatározóak. Olykor rohanók, rányomva ezzel bélyegüket az egész napra, olykor korán ébredők, olykor a szokásos menetrend szerint zajlók, de fontosak.

Amint kinyitom, az ablakot érzem, a Kegyelem árad! Minden reggelen és beborít.
Sok-sok gyermekes imatársam mondja háromkor kel. „Mégis mit csinálsz?” – kérdem. „Hát vagyok”. Szemlélődik. Magába szívja a Kegyelmet. Tud valamit.

Főnököm is gyakran meséli hajnali fentléteinek áldásait. Bérma keresztanyám gyakran virraszt s másnap nem fáradt. De mi történik hajnalban? Régóta keresem a választ, s most az Úr megadja.

Varga Laci atya lelkigyakorlatát hallgatva megtaláltam, amint Szent Ambrus negyedik századi Hajnalhimuszát idézi: a reggelnek is a Lélek a kulcsa, a Lélek józan mámora, amit érezhetünk hajnalban!

Krisztus legyen ma ételünk,
Legyen ital a hit nekünk,
Szürcsöljük szent öröm borát,
A lélek józan mámorát.

Így boldogan a nap megyen.
Hajnal a szemérem legyen,
A hit legyen a déli nap,
S ne érje lelkünk alkonyat.

Hajnal legyen egész napunk,
És teljes legyen hajnalunk:
Az Atyában egész Fia
S Igében az egész Atya.
(Szent Ambrus Hajnali Himnusz –részlet)

Létrehozva 2014. szeptember 23.