„Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” (Péld 29,25)

Szia, Lysa vagyok, és szeretném, ha szeretnének az emberek. Ezért gyakran igent mondok akkor is, amikor igazából nemet szeretnék mondani. Amikor mégis nemet mondok, azon izgulok, nem okoztam-e csalódást az illetőnek.

Jobban szeretném, ha mindezt múlt időben írhatnám. Valahogy így: „Sokat küszködtem e hajlamom ellen, de végre sikerült túljutnom rajta. Érettebb lettem, és szeretnék beszámolni róla, milyen bátran mondok nemet, és hogy már sosem rettegek utána.”

De hát ez nem múlt idejű gondja az életemnek. Csűrés-csavarás nem segít, őszinte akarok lenni. Így születtem, a tetszeni-vágyás betegségével.

A szívem felpörög. Hányingerem lesz. Szeretnék láthatatlanná válni, mikor valaki olyasmit kér tőlem, amiről élből tudni lehet, hogy irreális. A fejem nemet mond, a szám igent, és mielőtt észrevenném, máris hozzáadtam valamit amúgy is túlterhelt határidőnaplóm bejegyzéseihez. A génjeimben van, hogy szeressem a többieket, és ne akarjak csalódást okozni nekik. De tudnom kell, hogy a valódi szeretet őszinte. A valódi szeretet autentikus akar lenni, és nem az elfogadást kergeti.

Ne tévesszük össze a szeretet parancsát a tetszeni-vágyás betegségével. Elmondom, hogyan nevelem magam, hogy le tudjam győzni ezt a betegséget, mi az, amivel ki kell egyeznem:

Valakinek csalódást fogok okozni.

Minden „igen”-nek ára van. Minden „nem” magában hordja a csalódás esélyét. Vagy annak okozok csalódást, aki nem kapja meg tőlem, amire számított, vagy a családomnak, akiktől túl sok időt veszek el. Szeretnék igent mondani mindenre, és közben megőrizni a józan eszemet? Igen! De ez nem megy. Ezért hát így szólok:

„Köszönöm, hogy rám gondoltál, hogy engem kértél meg. Szívem szerint azt válaszolnám, hogy igen, igen, igen – de az életem valósága azt mondatja velem, hogy: nem.”

Mai alapigénk megtámogatja ezt a döntést: „Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál” (Péld 29,25).

Nem szabad azonnal válaszolnom.

Néha első látásra úgy tűnik, nyugodtan igent mondhatok, de már megtanultam, jobban teszem, ha várok a válasszal. Ha időt kapok, van lehetőségem felmérni, mekkora többlet-stresszel fog járni, ha igent mondok. Az illető, aki megkért valamire, nem láthatja az én oldalamat. Azok fogják megsínyleni, ha túl sokat vállalok, akik legközelebb vannak hozzám, és akiken lecsapódik a stressz okozta ingerültségem.

Így válaszolok tehát:

„Köszönöm a felkérést. Meg kell néznem a határidőnaplómat, találok-e helyet a többi tennivalóm között, amikre már elígérkeztem. Ha hétvégéig nem jelentkezem, kérem, hívjon újra.” Egy ide illő vers a Példabeszédek könyvéből: „Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé” (Péld 31,25).

Egyesek nem fognak szeretni.

Csak úgy tudom egyensúlyban tartani az életemet, ha sok dologra nemet mondok. Ha valaki elfordul tőlem, mert nemet mondtam, valószínű egy idő múlva elfordulna akkor is, ha igent mondanék. Vannak emberek, akik nem fognak kedvelni, tehetek én bármit. És vannak, akik szeretni fognak attól függetlenül, hogy hányszor mondok nemet nekik. Az igaz barátok az utóbbi csoportba tartoznak, és ezért is nagyon szeretem őket.

Íme egy nagyszerű bibliai idézet az egész helyzetre: „Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” (Gal 1,10).

Szeretném javasolni, hogy ezen a héten, ha megkérnek valamire, kérj időt, mielőtt válaszolnál.  Ne feledd: inkább az őszinteséget, a hitelességet, az igazságot kergesd, és ne a mások elfogadását azzal, hogy mindig igent mondasz.

Uram, segíts, hogy helyes döntéseket hozzak ezen a héten. A Te tetszésedet akarom keresni, és nem az emberekét. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

Létrehozva 2014. augusztus 13.