Egy öreg, nyájas kertész, igen jótékony volt a szegények iránt. Kevés pénzecskéjéből – melyért szebb ruhát, kényelmet, vagy akármi más örömet szerezhetett volna magának –, inkább a hozzá folyamodó szűkölködőket támogatta. Ilyenkor mindig azt mondta: „Ejnye no, megint egy almát vetettem keresztül a sövényen.”  Ezt persze, senki nem értette.

Egyszer aztán valaki megkérdezték tőle, hogy mit ért ezen a különös mondásán. A kertész ekkor a következő történetet beszélte el.
„Valamikor gyermekeket hívtam be a kertembe, hogy a fa alatt lévő almákból annyit egyenek, amennyit csak akarnak, de megtiltottam nekik, hogy egyet is zsebre tegyenek, elvigyenek. Egy fiú azonban oly huncut volt, hogy néhányat a legszebb almáim közül keresztül dobott a sövényen, hogy utóbb majd felszedje azokat.

A történet elolvasható itt.

Létrehozva 2014. március 16.