Gájer László atya fordítása az imáról

Peter McGregor, a Catholic Institute of Sydney teológiaprofesszora, lelkiségi előadó, az Emmánuel Közösség tagja szenvedélyesen érvel amellett, hogy minden katolikusnak szüksége van a szívből fakadó, szemlélődő imára. Előadását Gájer László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezetője fordította magyarra, amelyben McGregor az Egyház tanítására és a misztikus hagyományra támaszkodva mutatja be a szemlélődő ima elengedhetetlen szerepét a mély istenkapcsolat kialakításában.

Miért kell minden katolikusnak a szemlélődő imát gyakorolnia?

Olyan lelki mesterek számára, mint Ávilai Szent Teréz és Keresztes Szent János, a szavakkal végzett (oral prayer) és a szellemi, szívvel végzett imádság (mental prayer) az ima két „szakaszát” jelenti. Az emberek a leggyakrabban a szóbeli imára gondolnak, ha imádságról van szó. Így kezdik ugyanis megtanulni, hogyan kell imádkozni. Ez az imádság első fajtája, amelyet általában már gyermekkorunkban megtanítanak nekünk.

Tanítják az imákat, és mi kívülről megtanuljuk őket – a Miatyánkot, az Üdvözlégy Máriát, a Dicsőséget, a rózsafüzért stb.

Az ember testből és lélekből áll. Pszichoszomatikus egység vagyunk, ezért testünknek – beleértve a hangunkat is – részt kell vennie az imában. A szavak használata mellett keresztet vetünk, letérdelünk, felállunk vagy felemeljük a kezünket stb. Senkinek sem szabad teljesen lemondania a hangos imádságról. Még a legnagyobb misztikusok is mondtak szavakkal végzett imákat haláluk napjáig.

Arra tanítottak minket, hogy mondjunk imákat, de nem arra, hogyan imádkozzunk.

Természetesen bárki mondhat imát a szavaival, de ez nem jelenti azt, hogy valóban imádkozik. Ez előfordul gyerekkorunkban, de sajnos folytatódhat felnőttkorunkban is. Megtanuljuk, hogyan mondjunk imákat, de azt nem, hogy hogyan imádkozzunk. Ahhoz, hogy a szóbeli ima valóban ima legyen, két dologra van szükség: figyelemre és odaadásra. Tudatában kell lennünk annak, hogy mit mondunk, és szeretettel kell mondanunk azt.

Jézus óva int bennünket a figyelem és odaadás nélkül elmondott szóbeli imádságtól, amikor figyelmeztet: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak!” (Mt 6,7).

A keresztény szemlélődés nem más, mint párbeszéd Istennel.

Sajnos sok katolikus soha nem lép túl a szóbeli imán a szívvel végzett ima irányába. Pedig a szellemi ima, amelyet meditációnak is neveznek, elengedhetetlen, ha növekedni akarunk az Istennel való kapcsolatunkban. Amikor az emberek a „meditáció” szót hallják, gyakran gondolhatnak olyan tevékenységre, amely valójában távol-keleti – azaz hindu vagy buddhista – gyakorlat. Ezt a fajta meditációt azonban általában nem „párbeszédként” fogják fel, és nem is úgy gyakorolják. A keresztény meditáció párbeszéd Istennel.

Ezért inkább szívvel végzett, szellemi imának nevezem, mint meditációnak.

Mivel ez egy párbeszéd, a szívvel végzett ima elengedhetetlen az Istennel való kapcsolat növekedéséhez. Önmagában a szóbeli ima egy „monológ”. Mi beszélünk Istenhez, de kevés lehetőség van arra, hogy Isten beszéljen hozzánk.

Ávilai Teréz az Önéletrajzban hangsúlyozza a szellemi ima alapvető jellegét. Hosszú utat járt be, amíg felfedezte azt, gyakran megkísértve attól, hogy felhagyjon vele.

„E téren az ördög ádáz küzdelmet folytatott ellenem, s még azt is sikerült velem elhitetnie, hogy tekintve rosszlelkűségemet, nem volna alázatosság, ha folytatnám; olyannyira, hogy mint mondtam, abba is hagytam másfél esztendőre… Ezzel pedig nem értem el mást, mint azt, hogy ha így folytatom, minden ördögi segítség nélkül én magam juttattam volna a lelkemet a pokolba. Ó Uram, segíts! Micsoda vakság az ilyesmi! S hogyan eléri célját az ördög, ha erről az oldalról mesterkedik! Jól tudja az az áruló, hogy az a lélek mely állhatatosan végzi a belső imát, elveszett reá nézve; s akárhányszor sikerüljön is azt elbuktatnia, Isten kegyelméből még a bűn is a javára válik, s fölkelve annál nagyobb léptekkel halad az Úr szolgálatának útján. Az ördögnek nem csekély érdeke forog itt kockán!” (XIX. fejezet)

A legfontosabb számunkra abból, amit Teréz mond, hogy ha kitartóan imádkozunk, akkor megmenekülünk. Ugyanez nem mondható el arról, aki kizárólag a szóbeli imádsággal imádkozik, mert, mint mondtam, az inkább monológ, mint párbeszéd, és Istennel való párbeszéd nélkül, különösen Isten meghallgatása nélkül nem lehet személyes kapcsolatunk, barátságunk Istennel.

Mi tehát a szívvel végzett, szellemi ima lényege? Könnyen megérthetjük, ha elolvassuk, mit mond róla a Katolikus Egyház Katekizmusa.

„Az elmélkedés, meditáció elsősorban keresés. A lélek próbálja megérteni, hogy miért és hogyan lehet keresztény módon élni annak érdekében, hogy magáévá tegye, amit az Úr kíván és válaszoljon rá. Ehhez figyelemre van szükség, ami fölött csak nehezen tudunk uralkodni. Általában könyveket használunk segítségül, melyek a keresztényeknek rendelkezésükre állnak: Szentírás, főleg az evangéliumok, szentképek, a nap vagy az időszak liturgikus szövegei, a lelkiélet atyáinak írásai, lelki irodalom, a teremtés és a történelem nagy könyve, Isten ’mai napjának’ lapja”. (KEK 2705)

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2025. május 26.